Ezzel a címmel hirdette meg a 8 napos utat az osztrák utazási iroda, amelyen a győri nádorvárosi plébánia szervezésében 32 győri hívő is részt vett. A körutazás egyben élményekben dús zarándoklat is volt, hiszen sok keresztény emlékhelyet felkereshettünk. Idegenvezetőnk német nyelven tartotta az ismertetést, amelyet dr. Németh Gábor teológiai tanár fordított magyarra.
Mindjárt a kirándulás másnapján Myra városában (manapság Demre a neve) Szt. Miklós püspök 7. században épült templomát kerestük fel. Ezt a templomot a 9. században kereszthajós bazilikává építették. A 11. századból származó freskók és mozaikpadlók mind a mai napig jól állapotban láthatók.
Szt. Miklós földi maradványai jelenleg a dél-itáliai Bari városában nyugszanak. A krimi háború (1853) után a felújítást az oroszok vállalták magukra, mivel Szt. Miklóst nemzeti szentjüknek tekintik. A 4. napon termékeny völgyek, megművelt szántóföldek, gazdag narancsültetvények, és az 1500 méter fölé nyúló, erős hegyek között vitt utunk Efezus városába.
A török utak kitűnőek és a főbb városokat autósztrádák kötik össze. Efezus városa látnivalókban annyira gazdag, hogy a hellenisztikus és a római időkből több maradvány látható itt, mint a római fórumokon. Maga a város már a Kr. e. VII. században a jón (görög korszak előtti) városok szövetségében vezető szerepet játszott. Igazi fellendülése a Nagy Sándor uralmát követő évszázadokra esik.
Ebből az időből is sok látnivaló maradt, amelyeket a jelenlegi török állam szépen rendbe is hozatott. Minket azonban az apostoli idők emlékei kötöttek le. Ugyanis Szt. János apostol az első jeruzsálemi keresztényüldözés után Efezusban telepedett le, és vele lakott a Boldogságos Szűz Mária is, a történészek egybehangzó megállapítása szerint Kr. u. 37 és 42 között. Bár a Szentírás nem beszél róla, de a Hagyomány úgy tudja, hogy Mária halála előtt mindketten visszatértek Jeruzsálembe és ott szenderült el a Szűzanya, Kr. u. 45-ben, kb. 60 éves korában. A korai bizánci, apró templom, amelyet Mária házaként tartanak számon, az idők folyamán feledésbe merült.
A XIX. század második felében kezdtek a régészek újból kutatni Mária lakóháza után és Emmerich Szt. Katalin látomása alapján találták meg 1894-ben. A jelenlegi szentatya, XVI. Benedek pápa 2006. november 29-én kereste fel Mária házát. Abban a nagy szerencsében lehetett részünk, hogy november 5-én, Szt. Imre napján a szentmisét a Mária háza melletti ferences kolostor kápolnájában tarthattuk. A kereszténység felszabadulása után (Kr. u. 313) a bizánci császárok Szűz Mária tiszteletére a IV. században hatalmas bazilikát építettek Efezusban, amelynek csak részben megmaradt falai és romjai 145 méter hosszan nyúlnak el.
Ebben a templomban mondta ki a III. egyetemes zsinat 431-ben, hogy Mária nemcsak a Názáreti Jézus Krisztusnak az édesanyja, hanem a II. Isteni Személynek, az Igének is édesanyja. Így a földi ember, Mária valóságos Istenanya, a görög nyelv megfogalmazása szerint Istenszülő. Imádságba mélyedten emlékeztünk arra, hogy Mária tiszteletünk első és tévedhetetlen egyházi tanítását ezen a helyen fogalmazta meg a jelenlévő mintegy 200 püspök és a pápa küldöttsége. Sajnos a későbbi földrengések és a 654-ben bekövetkezett arab invázió a bazilikát romba döntötte és többé már nem épült fel teljesen.
Efezus másik nagy bazilikája a Szt. János-bazilika, amelyet az evangélista sírja fölé emeltek. A bazilika mai nagyságát a jogászcsászár, Jusztiniánusz építettette. Maga a templom kb. 130 méter hosszú lehetett, de az arabok beözönlése idején ennek nagy része megsemmisült. Szt. János sírját tábla jelzi. Szt. János evangélista és apostol Szt. Pál apostol halála után tért vissza Efezusba mint a város első püspöke, és itt is halt meg, miután a patmoszi száműzetés során kapott kinyilatkoztatást a Jelenések könyvében megírta.
Szt. Pál apostol Kr. u. 57-ben működött Efezusban. Beszédét a hatalmas szabadtéri színházban mondta el, de az Artemisz istennő kultuszát kiszolgáló ezüstművesek miatt el kellett hagynia a várost. Nekik ugyanis a termékenységet szimbolizáló Artemisz istennő kultuszából nagy hasznuk származott. Ezüstszobrokat és ezüsttemplomocskákat árultak a zarándokoknak. A kereszténység gyors elterjedése véget vetett volna ennek a kereskedésnek. Ezért Demeter ezüstműves vezetésével Szt. Pál apostol ellen fordultak. Ma is áll a nagy színház romja, ahol Pál apostol munkatársait az efezusiak bevádolták a római hatóságok előtt.
Ugyancsak ismerős helyek következtek utazásunk utolsó két napján. Perge városát az Apostolok Cselekedete (13,13) is említi, Hierapolist pedig maga Pál apostol a kolosszeiekhez írt levelében (4,14). Mindkét helyen a megmaradt romok arról tanúskodnak, hogy mennyire jelentős városok lehettek az ókorban.
Nem maradhatott el a török utakon megszokott bazári bevásárlás sem. Antalya óvárosában bőrárut, ékszereket, szőnyeget és szőtteseket árultak mindenütt. Alkudozni nemcsak lehetett, hanem szükséges is volt. A kereskedők a magasba kezdték tenni az árakat, de a magyar turista földközeli öszszeget ajánlott. Végül a török és magyar barátság jeleként az árban megállapodtunk, sőt, teával és édességgel is kínálgattak bennünket.
A szerencsés hazaérkezés után mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy próbálja ki ezt az utat. Lehetőleg azonban papi társaság kíséretében utazzék, az említett kegyhelyeken magyarul értő papot nem fogunk találni.
2012-02-20
hitvallas