Kalandozásaink Napkeleten – Első nap: Isztambul/3.

Isztambul – a találkozás 3.

Szállodánk a történelmi városrésztől és a Nagy Bazártól mindössze néhány villamosmegállónyira volt, ahonnan röpke félórás szobafoglalás után máris újabb sétára indultunk. Utunk az egyetem felé vezetett, majd onnan tovább Sinan mester egyik építészeti remekművéhez, a Süleymaniye Camiihoz, vagyis a Szulejmán-mecsethez.

Hatalmas kupolája már messziről látható (lévén egy domb tetején áll), ez folyamatos reményt ad az arra haladónak, mivel úgy tűnik, mintha mindjárt odaérne. Magasba szökő négy, karcsú minaretje azt jelképezi, hogy Szulejmán – Bizánc meghódítása után – a negyedik uralkodó. A minareteken körbefutó tíz erkély pedig annak a jelképe, hogy ő volt a tizedik oszmán-török uralkodó.

A dzsámi belseje lenyűgöző látványt nyújt, a legapróbb részlet is kellő gondossággal kidolgozott, jellemezve építőmesterének precizitását, óriási szakmai tudását, valamint szépérzékét is. Ennél nagyobbat már csak Edirnében, a Szelim-mecset (Selimiye Camii) megépítésével – élete fő művével – tudott alkotni, de erről majd később.

A dzsámi körül medresze (iskola), könyvtár, kórház és ingyen konyha is épült. Temetőkertjében található II. Szulejmán és felesége, Hürrem türbéje, vagyis síremléke.

A türbében tett látogatásunkkor jó szolgálatomra volt egy fekete-arany sapkácska, amit egy kedves török ismerősömtől kaptam. Ezt a sapkát a muszlim nők a kendő alá veszik fel, célja, hogy eltakarja a hajat, ami könnyen kivillan, ha pusztán csak egy kendőt, sálat kanyarítunk a fejünkre. Ezzel némileg sikerült kitűnnöm az átlag turisták közül, beszélgetésre ösztönözve egy idősebb, muszlim török hölgyet. Érdeklődni kezdett előbb a vallásom, majd országom iránt. Óriási örömmel töltötte el a tény, hogy még Magyarországról is eljönnek emberek az ő egykori hatalmas uralkodójuk sírjához tiszteletüket tenni. „Cserében” meghívtam őt Budapestre, jöjjön el Gül Baba Türbéjéhez, mely javaslatomra az ilyenkor szokásos „İnşallah!” (Adja Isten!; Ha Isten is úgy akarja.) válasszal fejezte ki reményét.

A dzsámit hatalmas kert veszi körül, helyenként pazar rálátással a városra. A kert északi sarkánál áll a mester, Mimar Sinan sírja. Ramadán lévén a dzsámi előtti téren elhelyezett számos asztalra már elkezdték a terítést az iftárra (böjttörő vacsora), lefóliázott tányérokon kenyér, valamint saláta várta az ingyen vacsorára érkezőket. Sietnünk kellett vissza a szállodába, megállapodásunk ugyanis arról szólt, hogy mi a vacsoránkat még iftár előtt elfogyasztjuk.

A vacsora és egy sikertelen pénzváltási kísérlet után (már bezártak a pénzváltók) Enikővel tettünk egy sétát a környéken. Szerencsére annyi líra volt még nálam, amennyi ahhoz kellett, hogy egy közeli sörözőben egy jéghideg korsó, csapolt Efes sörrel leöblítsem a nap fáradalmait, s felkészítsem magam a következő napra.

Szegedi Ági / Türkinfo