Isztambul – a találkozás 2.
Az elmaradt Héttorony látogatás miatt bónusz programot iktattunk be, mégpedig Isztambul egykori víztározóját, a Bazilika Ciszternát (Yerebatan Sarnıcı). Az ide belépőt meglepő látvány fogadja, mintha egy földalatti szentélyben járna. Boltívek, oszlopok, a sötétben kissé vöröses fénnyel világító lámpák, s a körbejárhatóság érdekében kialakított fapallók alatt körös-körül víz. Varázslatos élmény! A víz nem önmagáért van, halak sokasága – köztük óriás aranyhalak is – élvezi az életet és a látogatók által bedobott falatokat. Leginkább azonban pénzérmék csillognak a víz mélyén, tanúbizonyságul arra, milyen sokan hisznek abban, hogy kívánságaik ily módon teljesülnek.
A szentély belsejében két, rengeteg ember által körülvett és fotózott oszlop áll. Népszerűségük oka pedig az a két Medusa fej, mely az egyik oszlopon fejjel lefelé, a másikon oldalára fektetve állja a turisták érdeklődésének rohamát.
Enikő sms-ére, miután már több mint egy órája időzött a Küçük Ayasofyában, jeleztem, hogy hamarosan a Bazilika Ciszterna kijáratánál leszünk, így a találkozási pontot áthelyeztük ide.
Kifelé jövet, mindkettőnk nagy örömére, egy útkereszteződés piros lámpájánál a találkozó végre létrejött.
Immár közös utunkat folytatva a hat minaretes Kék Mecsetet, vagyis a Szultanahmet Dzsámit (Sultanahmet Camii) céloztuk meg, ahol a belépést – a megfelelő ruházat ellenőrzése és korrigálása miatt – hosszas sorban állás előzte meg. A nagy tömeget leszámítva a benti látvány kárpótol a várakozásért – monumentális belső tér, buja díszítettség, kék mintás izniki csempékkel és kupolamotívumokkal, melyeknek a dzsámi nevét köszönheti, óriási méretű központi csillárral. A szószék (minber) a mekkai nagymecset szószékének mása.
A Kék Mecset az Hagia Szophiával (Ayasofya) szemben helyezkedik el, a köztük lévő térrel Isztambul történelmi negyedének központi részét alkotva. Az egykori lóversenytér, a Hipodrom – ma Szultanahmet tér – a ramadáni vacsorára, az iftárra felkészülten várta az odalátogatókat. Hosszában végig asztalok, padok sorjáztak, hogy az arra rászorulóknak, vagy a csak úgy, éppen odaérkezőknek biztosítsák a napnyugta utáni enyhítő kortyokat, falatokat.
Körbesétáltuk a teret, elraktároztuk a kapott információkat az ott álló kígyós oszlopról (Yılanlı Sütun), melynek kígyói nem csak az általuk tartott füstölő vázát, de fejüket is elvesztették, valamint a két obeliszkről. Egyik az Egyiptomból származó Dikilitaş, vagy Theodosius obeliszk, másik az Örme dikilitaş, vagy Konsztantinosz oszlop, amit VII. (Bíborbanszületett) Konsztantinosz (905-959) bizánci császár állíttatott. A téren áll még a Német kút, amit II. Vilmos német császár 1898. évi isztambuli látogatásának emlékére készítettek.
Rövid sétát követően végre megérkeztünk a Küçük Ayasofyához (Kis Hagia Szophia). Enikőnek itt erős déjá vu érzése támadt. A mecsetben fantasztikus nyugalom és harmónia fogadja az oda belépőket. Még a szőnyeg színe is kellemes szürkéskék. A minber (szószék) és a mihrab fülke (mely az ima irányát, vagyis Mekkát, jelöli) szürke és fehér mintázatú márvány, a kupola és a hófehér falak finom díszítése is kék színű. Karcsú, szürke márványoszlopok tartják a körbefutó galériát, melyről letekintve jobban érzékelhető a mecset mérete.
A Küçük Ayasofyában tett látogatásunk után sétáltunk egyet a környéken, ahol hagyományos oszmán stílusban épült házakat láthattunk és örökíthettünk meg.
Folytatjuk…