Így védték a magyar határt ötszáz éve

A Kárpát-medencébe költözés után a Magyar Nagyfejedelemség egyik legfontosabb feladata a határvédelem volt. Nemcsak a magyarok indítottak hadjáratokat, jöttek a szomszédok is. A frankok 907-ben mindjárt a magyarok kiirtására érkeztek, de csak Pozsonyig jutottak.

Fokozatosan kiépült a gyepűrendszernek nevezett határsáv, ami a természetes akadályokat – hegyeket, mocsarakat, folyókat – is felhasználva földhányások, árkok, földvárak összessége volt.
Ezen túl húzódott a gyepűelvének nevezett, akár több száz kilométer széles, lakatlan sáv, amit a könnyű lovasíjász lövők és őrök felügyeltek.

Végvárak rendszere

Az első évszázadokban ez védte a keresztény Magyar Királyságot is, ám a tatárjárás azt a tanulságot hozta, hogy a gyepűrendszert meghaladta az idő, modernebb védelemre van szükség. IV. Béla már kővárakat kezdett építeni, Luxemburgi Zsigmond pedig a déli határ védelmében pedig szilárd vonalat épített ki.

A kétlépcsős végvárrendszerre a török megjelenése miatt volt szükség. Az első vonal Szörényvártól Orsován, Nándorfehérváron, Szabácson, Banja Lucán, Jajcán, Kninen, Klisszán és Szkardonán át húzódott az Adriai-tengerig. A második vonal a határtól beljebb Temesvártól indult, és Zenggnél érte el a tengert – írja Németh Csaba a Rubicon történelmi folyóiratban. A rendszer kiépítését már Mátyás király fejezte be 1470-ben.

A cikk folytatása>>>

24.hu