Gezi Párt: szellem a török politikai színtéren

A 2013-as Gezi tüntetések lendületét kívánta továbbvinni a demokratikus értékek és szabadságjogok talaján alapított Gezi Párt, azonban a társadalom számos rétegét magába foglaló tömörülés nem tudott túllépni a múlt árnyékán. A sikeres szociális projektek ellenére nincsenek jelen a közbeszédben. Az alapítók célja a 2015-ös parlamenti választás – azonban valószínű, hogy a választási sikerek helyett a párt felbomlásáról fog beszámolni a sajtó.

A tüntetők a golyóálló mellényeket láthatósági kabátokra, a barikádokat ételosztásra és rajzfoglalkozásokra cserélték. A kereszteződésekbe vízágyúk és könnygáz helyébe jelentőségteljesen pózoló fegyveres rendőrök, valamint egy-két elsuhanó rendőrautó került. A Gezi park füves területei helyét vastag betonréteg borítja. Több mint másfél évvel ezelőtt, májusban egy beruházás megakadályozása és néhány fa megmentése óriási tüntetésekben, majd rendőri brutalitásban csúcsosodott ki. A több tízezres tömeg egyként állt ki Recep Tayyip Erdoğan rendszere ellen, és a demokrácia mellett.

Társadalmi mozgalomtól politikai pártig

Isztambul európai oldalának szívébe, a Gezi park helyére tervezett bevásárlóközpont mindössze egy újabb, apró láncszeme volt az Erdoğan-rezsim építkezési lázának. A projekt keretében újjáépítették volna a korábbi taksimi laktanyát, majd egy bevásárlóközpontot alakítottak volna ki benne. A tervek azonban a török társadalom heves ellenállásába ütköztek. Májusban eleinte csak a környezetvédők szólaltak fel a kivágásra ítélt fák védelmében, ám a napok múlásával több tízezrek csatlakoztak a kormányellenes tüntetéssé nőtt mozgalomhoz. A szólás- és sajtószabadság, valamint a gyülekezési jog korlátozása, illetve a hagyományos muszlim értékrend előtérbe kerülése sok emberben keltett indulatot – ez az ellentét eredményezte a pillanatnyi koalíciót.

A békés tüntetés első napjaiban több százan költöztek ki sátraikkal a térre. A közös ételosztás, és kulturálódás, a békés demonstráció azonban a rendőrség brutális reakcióját váltotta ki. Az erőszakszervezetek könnygázbombákkal és a vízágyúkkal, a közösségi oldalak blokkolásával, valamint a folyamatos igazoltatásokkal és letartóztatásokkal igyekezték csírájában elfojtani a kormányellenes indulatokat. Az indokolatlan erőszakosság eredményeként közel ezren sérültek meg és hatan veszítették életüket.

A Gezi mozgalom legnagyobb meglepetése, hogy eredményesen fogta össze a széttöredezett török társadalom szereplőit. A tüntetések során a vallás, a nem, a rassz, az ideológia és a nemzetiség nem játszott kulcsszerepet, az elégedetlenség összekovácsolta a fragmentált társadalmat. A tüntetések során kialakult közösség megtartása érdekében alakult meg 2013. október 1-jén a Gezi Párt (GZP). A párt legfontosabb szervezőeleme az ideológiamentesség, a nem, a vallás, valamint a rasszok közötti különbségek figyelmen kívül hagyása. A GZP alapítói, Reşit Cem Köksal rock zenész és Teoman Kumbaracibasi színész a megalakulás fő indokaként a Gezi tüntetés erejének továbbmentését emelték ki.

„A Gezi a demokráciáért, a szabadságért és a környezetért áll ki. Nemet mer mondani a hatalmon lévőknek. A párt egy kész csoda, hiszen sok különböző hátterű ember egyesül a közös célért” – fogalmazott a GZP vezetője az alapításkor. A párt életében kiemelkedő szerepet tölt be a közösségi média, jelenleg több mint 42 ezer ember követi a párt Facebook oldalát.

Azonban a párt talán legnagyobb hibája a névválasztásában rejlik. A tüntetések során a Gezi szó igazi szimbólummá vált, amelyhez a politikai párt nem tud felérni. A tüntetések során kialakult összefogás mindössze pillanatnyi jelenség volt, a török társadalom gyorsan visszarendeződött konfliktusos mivoltába. Az új városi, fiatal középosztály tagjai hiába érezték, hogy nem képviseli őket senki a politikai életben, a Gezi park különös koalíciója már a kezdetekben bomlásra volt ítélve. A párt nem tud megküzdeni a Gezi mozgalom hagyatékával.

Az önkéntes „közös agy” működése

A Gezi Párt a fiatal és az öreg, a konzervatív és a baloldali, az egyetemi hallgató és a fizikai munkás színes keveréke. Az egyetlen összetartó erő Erdoğan autoriter rendszerével szembeni ellenszenv. A párt alapító deklarációjában az ideológia és a vallás helyett az egyéni és univerzális szabadságjogok, a gazdasági függetlenség, az igazságosság és a direkt demokrácia sarokköveire helyezték a hangsúlyt.

A Gezi Párt legnagyobb erénye a vezető nélküliség és az úgynevezett közös agy működése. A találkozókon és megbeszéléseken mindenki egyenlő, brainstorming keretében születnek a döntések. „Mindenki hozhatja a saját ötleteit. Mindenki önkéntesen, saját készségeit adja bele a közösbe, és fizetés nélkül vesz részt a párt életében” – emeli ki Atakan, a párt aktivistája.

A párt tevékenysége leginkább civil karakterrel bír, a tagok nem akarnak a politikához nyúlni a negatív képzettársítások miatt. Már a párt deklarációja elutasította hatalmon lévő politikai rendszert, valamint annak eszköztárát. A Gezi Párt mintha félne a megbélyegzett politikában részt venni. Részben ebből adódóan, az eredményessége is erősen limitált: hiába működik több, például média és PR bizottság, nem számolhatnak be hatékony eredményekről. A párt számos kapcsolattal rendelkezik, sok támogatója van a háttérben, azonban ez nem elegendő a kézzelfogható eredményekhez.

A párt megalapítása óta kiemelt szerepet tulajdonít a szociális projekteknek. Kezdetben főként gyerekeket vontak be tevékenységükbe. A foglalkozásokon üvegre rajzoltak, festettek a kicsikkel. A párt tagja kiemelte, soha sem beszélnek politikáról a gyerekekkel. „Nem mossuk át a kicsik agyát, szociális programjainkban nem jelenik meg a párt logója és egyáltalán a politikum” – a projektek emellett a természeti környezet megóvását, valamint az állatvédelmet célozzák.

Kilátások a jövőre: választás vagy felbomlás?

Indulásakor nagyon ambiciózus célt tűztek ki maguk elé a 2015-ös választásokra: a parlamenti voksoláson nem az ellenzék, hanem a kormányzat az elérendő álom – fogalmazott Köksal. A párt a hangzatos kijelentések ellenére azonban továbbra sem mer a politikához nyúlni, inkább civil szervezetként, mint pártként működik. A szociális projektekre helyezett hangsúly azonban nem vezet választási eredményekhez.

Működésképtelenségüket és eredménytelenségüket mutatja az a tényező, hogy a török Nagy Nemzetgyűlésben a képviselők ciklusuk alatt szabadon válthatják politikai közösségüket és alapíthatnak új pártokat, ám a Gezi Párt továbbra sem szerepel a pártok listáján. A jelenlegi ciklusban számos példa mutatta ezt a gyakorlatot. A 10 százalékos parlamenti küszöb kijátszásával olyan új pártok születtek, mint például a kurd érdekeltségű Nép Demokratikus Pártja (HDP). A cseppet sem demokratikus gyakorlat kedvezne a Gezi Pártnak, azonban szervezetlenségük és az összefogó erő hiánya továbbra is akadályozza a parlamenti jelenlétet.

További probléma, hogy a török társadalom jó része még a GZP létezéséről sem tud. A párt mindössze 15-20 irodával rendelkezik az országban, kevés a szavazói bázisa, emellett nem jelenik meg a médiában. Ennek kiváló példája az eset, amikor aktivisták macskáknak építettek házakat egy szociális program keretében Antalyában, ám a helyi napilap cikkében nem is említette a párt nevét. „Ez volt az első médiahír a pártról megalakulását követően, azonban az újságcikk mindössze civil akcióként írta le az eseményt, nem a Gezi tevékenységének. Így nehéz előrehaladni” – emelte ki Atakan.

A Gezi Párt mindössze egy fantom a török politikai színtéren, egy mozgalom, amely a 2013-as Gezi tüntetések szellemévé változott. Nyilvánvaló, hogy a párt nem tud élni a Gezi park hagyatékával, azonban a vezetők nem kívánják megváltoztatni nevüket. Egyértelmű politikai célok, erős médiajelenlét, és biztos szavazói bázis nélkül pedig nehéz lesz bármit is elérni az Igazság és Fejlődés Pártjával (AKP) szemben. Így elég valószínű, hogy a 2015-ös választási sikerek helyett a párt felbomlásáról fog beszámolni a sajtó.

Hajdú Eszter
OrientPress Hírügynökség (OPH)
Kép: http://www.sakinsehirseferihisar.com

2014-12-05