Flesch István: „Megszorongatható”-e most Erdoğan? Kiút-e számára a „kurd békefolyamat” felújítása?

            Az aktivista ügyével részletesen foglalkozott a Der Spiegel is. Mint a hetilap korábbi isztambuli tudósítója, Hasnain Kazim A kétszeres közellenség című cikkében írta, állig felfegyverzett müncheni rendőrök egy napon reggel hat órakor – írásos parancsuk felmutatásával – meglepetésszerű házkutatást tartottak a bajor főváros Ludwig-Maximilians Egyetemének doktoranduszánál és tudományos kutatójánál, aki éppen most írja értekezését a kurd újságírásról. A müncheni születésű 31 éves Keremet, akinek anyja német, apja török, ő maga pedig nyíltan bevallottan marxista baloldali és a Német Kommunista Párt (DKP) tagja, azzal gyanúsítják, hogy a Facebookra feltöltötte azoknak a YPG-milícinak a jelképeit, jelvényeit, amelyek az Iszlám Állam, az ISIS fanatikusai elleni nemzetközi küzdelem élharcosaiként váltak ismertté… „A német igazságszolgáltatás a török kormány kiszolgálójává vált” – hangsúlyozza Kerem.

            A berlini szövetségi belügyminisztérium 2017. március 2-i rendeletében ezeket a kurd milíciákat – akárcsak a hivatalos Ankara – a PKK „lerakatainak” minősítette. Zászlóik, jelvényeik felmutatása általánosságban nincs betiltva, csak ha ez a „PKK képviseletében történik”… Az egyetemi kollégái, akik tanulmányai kezdete óta jól ismerik Keremet, mindig határozottan kiálltak mellette, főleg akkor, amikor az alkotmányvédelmi hivatal hosszú ideig visszatartotta az egyetemi alkalmaztatáshoz szükséges alkalmassági engedély megadását. Kerem biztosan nem jelent veszélyt Németországra nézve – állították. A nyilvános nyomásgyakorlás eredményesnek bizonyult. Az engedélyt megadták. „Az egyetlen dolog, amit kifogásolhatnának, az, hogy részt veszek tüntetéseken, vitavezetőként lépek fel politikai rendezvényeken, valamint petíciókat írok alá” – mondja Kerem. Kommunista párttagságának nyílt vállalása azonban három évvel ezelőtt probléma lett, amikor anyja a Commerzbanknál, ahol az asszony számláját vezették, fiát be akarta jegyezteti meghatalmazottjaként. Ezt megtagadták, nem voltak hajlandók indokolni, majd a számlát felmondták…

            Kerem Schambergert rendszeres támadások érik Facebook-oldalán, ahol szóvá teszi a törökországi emberi jogi sérelmeket. Azelőtt évente kétszer-háromszor is járt Törökországban, most már veszélyes lenne odautaznia. Az utóbbi hónapokban drámai módon esett Facebook-követőinek a száma. Szerinte a Facebook nyilvánvalóan korlátozza a Törökországgal szemben kritikus oldalakat. A Facebook ezt visszautasítja. De magyarázatot nem adott… A török elnök hívei viszont évek óta fenyegetőznek.

            Az Erdoğanhoz közel álló török sajtó szemlátomást kedvezően fogadta, hogy a bajor igazságszolgáltatás fellépett Kerem ellen. A Sabah ezzel a címmel jelentetett meg cikket: Rendőrségi házkutatás a PKK-nál. Ebben az olvasható, hogy a „német rendőrség, amely eddig szemet hunyt a terrorszervezetek tevékenysége felett, végre magához tért, és lerohanta egy olyan személy házát, aki PKK-propagandát terjeszt. A lap mindamellett még így is botrányosnak nevezi, hogy az egyetem a bajor alkotmányvédelmi hivatal ajánlása ellenére mégiscsak álláshoz juttatta Kerem Schambergert…

            Cikkünk címének kérdéseihez hasonlóan írásunkat is kérdésfeltevéssel, illetve megnyugtató válasz nélküli töprengéssel fejezzük be. Valószínűnek tartjuk, hogy rövid távon aligha válik be a számításuk azoknak, akik politikai tétjüket arra helyezik, hogy Zarrab aranykereskedő New York-i pere nyomán végre-valahára „elcsíphetik Erdoğan frakkját”, vagyis az ő és politikai környezete, sőt családtagjai esetében is menthetetlenül beigazolódnak korrupciós vádak, amelyek kivizsgálását annak idején oly ügyesen elszabotálta, elfojtotta. Hosszabb távon azonban az amerikai tárgyalóteremben folyó per végső kimenetele és hatása kiszámíthatatlan. Mindenesetre egyszer még robbanással fenyegető, veszélyes politikai gúnyanyaggá változhat.

            Márpedig ez a körülmény – párosulva az Egyesült Államokkal való viszony hirtelen fordulataival, egy kiszámíthatatlan elnök diplomáciájával, gondolkodásra kell hogy késztesse az ankarai Fehér Palota lakóját. A washingtoni Fehér Ház ura ugyanis Jeruzsálemre vonatkozó javaslatával és az észak-szíriai YPG-milíciák felfegyverzése körüli nem egyértelmű magatartásával nyilvánvalóan erősen és egyre inkább zavarja Ankara köreit. A délkelet-törökországi kurd háború továbbra is súlyos anyagi és emberáldozatokkal jár, állandó feszültség tapasztalható a török–szíriai határ mentén – éppen a kurd YPG-milíciák meghatározó jelenléte miatt. Közben a nyugat-európai kurdok arra készülnek, hogy az Európa Tanács közbenjárását kérjék a bebörtönzött és újabban a külvilágtól teljes elszigeteltségben tartott Abdullah Öcalan PKK-vezér sorsának tisztázása céljából, akiről hosszú ideje semmi hír. A tanács kínzásellenes bizottsága a börtönben ellenőrizhetné Öcalan helyzetét. Ezt engedélyeznie kellene Törökországnak, amely tagja az Európa Tanácsnak. A kurdok szinte naponta tüntetnek Németország, Svájc, Franciaország és Svédország nagyvárosaiban Öcalan szabadon engedéséért és az összes törökországi „politikai fogoly” szabadságáért.

            Mindent egybevéve tesszük fel a sokak számára bizonyára naivnak tetsző és töprengő kérdést: Nem lenne-e jobb személy szerint Erdoğannak és egész Törökországnak, valamint a vitathatatlanul egyre inkább kulcskérdésnek számító török–kurd viszony szempontjából, ha felújítanák a „kurd békefolyamatot”? A mai bizonytalan és számos veszéllyel terhes hazai és nemzetközi helyzetben egész biztosan jobb lenne. Recep Tayyip Erdoğan sok emésztő gondtól megszabadulna, s ez mindenképpen előnyére válna. Mert nyilvánvaló, hogy egyszerre ennyi gyötrő és gyötrelmes konfliktus vállalása meghaladja erejét. Ebbe esetleg még olyan edzett és tapasztalt politikus is beleroppanhat, mint amilyen egy személyben a Török Köztársaság elnöke és az AKP vezére, akinek még nagyratörő tervei is vannak a 2019-es választásokra nézve…

            Ez akkor is így van – s ezt el kell ismerni –, ha bizonyos ideiglenes részsikereket kétségtelenül elért a külpolitikában: másokkal együtt megakadályozta például Maszúd Barzáni elnök valóban elsietett, meggondolatlan vállalkozását, az észak-iraki kurd autonóm terület népszavazás útján való gyors függetlenítését, és mintha a Németországgal való viszony feszültsége is valamelyest alábbhagyott volna. A háttérben alkudozás folyik „fogolycseréről”. De ki tudja, mit hoz a jövő. Csak egy valami biztos: Törökországnak belül is mielőbb és múlhatatlanul nyugalomra és tartós békességre van szüksége. Ennek a török–kurd kiengesztelődés útján való szavatolása lehetne a köztársasági elnök legnagyobb, egyben korszakos teljesítménye. Nagyon sokan, a török értelmiség jó része ezt sürgeti. Eddig teljesen eredménytelenül….

Flesch István – Türkinfo