Flesch István: Már régóta nem Törökország „Európa beteg embere” – de mintha Ankarának mégis lenne egy „betege”

A török hatóságok önkénye elleni tiltakozásának bevezetőjében a Der Spiegel kollektívája felhívja olvasói figyelmét, hogy Törökországban a lehető legnagyobb veszély fenyegeti a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadságot. A helyzet drámai. Módszeresen elhallgattatnak újságírókat, bezárnak médiumokat vagy átszabják ezeket az állami vonalasságnak megfelelően. A Cumhuriyetre különösen nagy nyomás nehezedik, már eddig is letartóztatták a kiadó és a szerkesztőség számos munkatársát, másokat emigrációba kényszerítettek…

– Minden 2016. október 31-én főszerkesztőnk, Murat Sabuncu telefonhívásával kezdődött – olvasható a török újságban. Reggel hét órakor bejelentkezett ügyeletes szerkesztőnknél. Ezt közölte: „Barátom! Most visznek el.” Abban, hogy ilyen időpontban telefonált, nem volt semmi különös, hiszen energia tekintetében kevesen vehették fel vele a versenyt. Ezért először mindenki arra gyanakodott, hogy csak tréfált. Ám bármennyire igyekeztünk is derűlátók maradni, a törökországi valóság időközben olyan tragikusra fordult, hogy nem tűrt meg ilyesfajta tréfákat. A rendőrség átkutatta Murat Sabuncu lakását, és őrizetbe vette őt. Jelentkezését aztán sok más hívás követte, őrülten csengtek telefonjaink – írta a szerkesztőség, felsorolva az őrizetbe vetteket.

– Mi, munkatársak azonnal összegyűltünk a házban, és már első beszélgetéseink alkalmával megállapítottuk, hogy a Cumhuriyet elleni akció voltaképpen senkit nem lepett meg. A kormány ugyanis mindenkit el akar hallgattatni, aki ellentmond neki. Közöttük a mi lapunkat is, miként ezt már régóta tapasztalhattuk. De azt a gondolatot, hogy ily módon nyomnak majd el egy olyan újságot, mint amilyen a Cumhuriyet, soha ki nem mondtuk volna. Hiszen 93 évvel ezelőtt maga Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság megalapítója állt ott névadóként a lap bölcsőjénél. Ez az újság, amelyet baloldalisága miatt a múltban minden puccs után üldöztek, mindenkor kiállt a demokráciáért, laicizmusért, jogállamiságért, az emberi jogokért és a véleményszabadságért, s mindenről mindig a nemzetközi újságírói normáknak megfelelően tudósított. De a politikai légkör egyre fenyegetőbb lett a rendkívüli állapot viszonyai közepette.

– Bárkinek, aki külföldön él, nem egyszerű elmagyarázni, mi is történt Törökországban július 15-én. Dióhéjban: nézetünk szerint a kormányt puccsal akarta megdönteni a Fethullah Gülen-féle vallási közösség, amely 2013 óta hatalmi harcba bonyolódott az AKP-val. Ez ellen felkelt az egész ország, s megvédelmezte választott képviselőit. Minden társadalmi rétegből származó emberek fogtak össze és tüntettek az utcákon a demokráciáért. Így sikerült leverniük a puccsot. Kisvártatva kihirdették a rendkívüli állapotot. A Gülen-féle szervezettel szembeni fellépés során ezrével adtak ki letartóztatási parancsokat, és még mindig újabbakat bocsátanak ki.

– A Cumhuriyet felemelte szavát az igazságtalanságok ellen, és igyekezett az általános normáknak megfelelően teljesíteni újságírói hivatását. Ám újságunk alapítványi elnökségének tagjait és újságíróinkat azzal vádolják, hogy a Gülen-szervezet és a PKK megbízásából cselekedtek…Valójában a Cumhuriyet egyike ama kevés számú újságnak, amely újra meg újra rámutatott arra a veszélyre, hogy Gülenék emberei befészkelték magukat a rendőrségnél és az igazságszolgáltatás intézményeibe. Tették ezt pedig azzal a céllal, hogy megkaparintsák a köztársaság ellenőrzésének eszközeit, és iszlám állammá alakítsák át Törökországot. Emellett a Cumhuriyet szintén ama kevés újság egyike, amely védelmezi a kurdok jogait, egyúttal azonban folyamatosan bírálja a PKK-t, és elutasítja a terror minden válfaját. Ennek ellenére jelenleg a hatóságok semmissé nyilvánítják ezt az egész múltat, s mindent rá akarnak kenni a Cumhuriyetre.