Flesch István: Már régóta nem Törökország „Európa beteg embere” – de mintha Ankarának mégis lenne egy „betege”

Az Atatürk által alapított Cumhuriyet című baloldali napilap, amelynek szerkesztőségét éppen napjainkban hurcolják meg kegyetlenül, szó szerint idézte a mostani államfő egyik legutóbbi dagályos szózatát, döbbenetesen valóságidegen harsány kérkedését: „Törökország soha sem volt ennyire szabad”.

„Országunkban fel se merülhet a szólásszabadság kérdése – hangzott a szónok állítása. Nálunk ugyanis ilyen probléma egyszerűen nem is létezhet, szóba sem jöhet. Hiszen mindenki úgy beszél, ahogy akar, azt mond, amit akar. Híve lehet bármilyen vallásnak, hitnek, öltözködhet tetszése szerint, annyit ehet-ihat, amennyit csak bír, és azt ehet-ihat, amit csak óhajt. Mi semmit sem tiltottunk, mert Törökország nem a tilalmak országa. Országunk egyetlen korábbi korszakában sem élvezett ekkora szabadságot. Soha nem volt ennyire békességes, és soha nem élt át ilyen nyugodalmas korszakot.”
Amikor ezt olvastam, hirtelen felmerült bennem egy réges-régi gyermekkori emlék. Mintha hallanám is az éneket, amelyre egy elsüllyedt világ általános iskolásaként tanítottak, s amely az akkori nagy példakép országáról zengett osztálytermünkben: „Nincs a földön gazdagabb, szebb ország, minden ember érzi, hogy szabad!” A végén pedig: „Mert a rend, a jog és a szabadság, bárhová tekints, szilárdan áll….!”

Akkor nem tudtam, de most utánanéztem: amit énekeltünk, voltaképpen a Cirkusz című film betétdala volt, amelyet a kirakatperek egyik véres esztendejében, 1938-ban forgattak Moszkvában. Badarság, sőt egyenesen aljasság lenne bármiféle összehasonlítás a sztálini zsarnokság rendszere és a parlamenti demokrácián nyugvó mai Törökország között. Ám a legmagasabb szinten napjainkban elhangzó hamis és cirkalmas propagandaszólamok önkéntelenül is különös gondolattársításra csábítanak…
A Der Spiegel című tekintélyes hamburgi hetilap – több más laptársához hasonlóan – oly módon vállalt szolidaritást internetes kiadásában a Cumhuriyet 13 letartóztatott szerkesztőjével és más munkatársával, hogy közölte a kilencvenhárom éve megjelenő patinás újság szerkesztőségének cikkét. Az írás egyszerre németül és eredeti török nyelven látott napvilágot.