A mintegy nyolcvanmilliós Törökország mezőgazdaságának betekintésére – különösen a jelenlegi politikai kavalkádban – nem sokaknak adatik meg a lehetőség, így bizonyára közérdeklődésre számíthat az alábbi helyszíni tudósításunk az Égei tartomány térségéből, merthogy az utóbbi évtizedekben nagyon intenzív a fejlődésük. Az ország éléskamrájának jellemezhető régió négy millió lakosú fővárosába (Isztambul és Ankara után a harmadik legnagyobb metropolisz) történt landolásunk, s a résztvevők tapasztalatai szerint egybevágóan fogalmazódott meg: sok tekintetben érdemes számolni a törökökkel!
Azért a többesszám a felvezetőben, merthogy a Nemzetközi Agrárújságírók Szövetségének (IFAJ) jóvoltából húszan képviselhettünk egy híján ugyanennyi országot – zömében Európából érkezve. Vendéglátóink, Erdem Ak és Ismail Ugural rangos zsurnaliszták és médiaszakemberek vezetésével fárasztó három napon keresztül, gyakorlatilag reggeltől késő estig bombázták a meghívott újságíró csoport tagjait jól megszervezett programokkal és információkkal. Ezekből igyekszünk átadni némi summázatot, természetesen a teljesség igénye nélkül.
Nos, mielőtt rátérnénk az érdemi beszámolóra, hadd éljünk néhány közérdekű észrevétellel. Számos példaértékű gyakorlattal hívták fel magukra a figyelmet Izmirben, ám ezekből csak hármat emelnénk ki. Az első a feltűnően tisztaságra, illetve rendre való törekvésük (a közhiedelemmel ellentétben), amit korábbi privát útjaim során is tapasztaltam Isztambulban és Antalyában egyaránt. A másik a világszerte ritkaságnak számító humánus figyelmesség, miszerint a metropolisz járdáinak közepén félméteres szélességű műanyag sárga jelzősáv segíti a vakokat vagy a gyengébben látókat. S a harmadik: a forgalmasabb tereken kiemelten jelzik az ingyenes WI-FI internetes használatot, miközben öreg kontinensünkön a legtöbb hotelben e szolgáltatásért fizetnie kell a vendégeknek.
Egyébiránt azzal talán keveseknek mondok újat, hogy Törökországban mindenütt és minden Atatürkről szól, s nemcsak szobrok és fényképek hirdetésével adják meg a nagyvezérnek a neki járó tiszteletet, de néhol egész hegyoldal emlékeztet a személyi kultuszra. Na és az óriási nemzeti zászlók is erősítik a lakosság büszkeségét, identitását. Az aktuális politikában a vendéglátó kollégák információja szerint országukban mintegy három millió menekültet fogadtak be, döntő többségében Szíriából, és bő tíz százalékuk él Izmirben. A párórás városnézés vasárnapján néhol ugyan több volt a rendőr, mint a turista, de ennek ellenére normális életvitelről tudósíthatunk. Az emberek és a szolgáltatások korrektek, egyértelműen barátságosak a hazaiak mind a piacokon, mind bárhol az idegenforgalom kapcsán. Ezek után kövessük a tanulmányutunk állomásait.
agroforum.hu