Şemsi Yastıman a török zene és dal (türkü) kulcsfigurája. Dalokat nem csak előadta, hanem dalszerzőként is dolgozott. A saz (húros török hangszer) mestere. Egészen kiskora óta tanult rajta játszani, élete része volt a hangszer. Számtalan saz-zal kapcsolatos mondása maradt fenn.
Érdekes, hogy ugyanazon a naptári napon született és hunyt el: 1923. július 10-én Kırşehirben született, és születésnapján, 1994. július 10-én hunyt el Lapsekiben, egy a nyugdíjasok számára épített nyaralófaluban, és kívánsága szerint Lapseki Adatepe faluban helyezték végső nyugalomra.
Először szülővárosának mesteritől tanult, majd Ankarában a Yağcıoğlu Fehmi Efe (az 1900-as éve elején élt híres török népdalzenész) és a Genç Osman nevű, zenészeket oktató intézmények tanulója volt, és ezekben az években kezdett színpadra állni.
Ezután egy ideig Izmirben élt, és ott házasodott meg, majd Isztambulba költözött. Hírneve gyorsan növekedett, az esti mulatókban tartott fellépéseiről a nyomtatott sajtó, és az emberek is sokat beszéltek. Több tíz lemezt töltött meg dalaival, és rendszeresen szerepelt a török rádió adásaiban.
Tudását átadta másoknak is: saját üzletében saz művészetre tanította a fiatalabbakat, így nevelt egy fiatal zenészgenerációt. A kulturális életben továbbá azzal vett részt, hogy a török zenéről írt könyveket.
Legismertebb türküjei (török népi zenei alapokkal rendelkező dal) közül az egyiknek szülővárosa, Kırşehir a központi témája, címe Memleket Hasreti (Sóvárgás a szülőhelyem után) és az Uzaylılar Hoşgeldiniz (Isten hozott benneteket messziről jöttek).
Dalait ma is éneklik. Számtalan zenész veszi elő egy-egy művét és dolgozza fel. Így marad művészete halhatatlan.
Rengeteg hangfelvétele található az interneten is, képanyaggal azonban kevés. Feltételezem azért, mert inkább rádióban szerepelt. Van azonban egy videó, amit szívből javaslok megtekintésre. Nem csak a zene és a saz hangja miatt, hanem azért, mert egyértelműen egy megnyerő, élettel teli művészt ismerhetünk meg belőle. Így kezdődik a felvétel: „végre rajtam a sor” – mondja.
Forrás: turkuler.com, edebiyatvesanatakademisi.com
Erdem Éva – Türkinfo