Évértékelő: Törökország – Legnyugatibb Ázsiából legkeletibb Európa

Törökország kül­po­li­ti­kai vi­szony­lat­ban fel­ér­té­ke­lő­dött az idén: Európa leg­ke­le­tibb bás­tyá­ja­ként ke­rült kulcs­hely­zet­be a ter­ro­riz­mus­sal szem­ben és a me­ne­kült­vál­ság meg­szün­te­té­sé­ért foly­ta­tott küz­de­lem­ben. Belpolitikai te­kin­tet­ben for­du­la­tos évet tud­hat ma­ga mö­gött az or­szág: a jú­ni­u­si ál­ta­lá­nos par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kat ha­tal­mi vál­ság kö­vet­te, a ko­a­lí­ci­ós tár­gya­lá­sok ku­darc­ba ful­lad­tak, majd kö­zel öt hó­nap múl­va no­vem­ber­ben az is­mé­telt vok­so­lás vé­gül meg­erő­sí­tet­te a ko­ráb­bi ve­ze­tés ha­tal­mát.

A jú­ni­us 7-i sza­va­zá­son az ad­dig 12 éven át egye­dül kor­mány­zó isz­lam­is­ta-kon­zer­va­tív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) el­vesz­tet­te ab­szo­lút több­sé­gét az 550 fős tö­rök tör­vény­ho­zás­ban. A vok­sok 40,8 szá­za­lé­ka 258 man­dá­tu­mot biz­to­sí­tott szá­má­ra. Ez az ered­mény messze el­ma­radt a tö­mö­rü­lés társ­ala­pí­tó­ja, a Recep Tayyip Erdogan ál­lam­fő ál­tal áhí­tott és az el­nö­ki rend­szer ön­ál­ló be­ve­ze­té­sé­hez szük­sé­ges két­har­ma­dos több­ség­től (367 man­dá­tum), rá­adá­sul csu­pán az el­len­zék ál­tal meg­tűrt ki­sebb­sé­gi kor­mány ala­kí­tá­sá­hoz volt ele­gen­dő.

A párt ez­után sem a sza­va­za­tok 25 szá­za­lé­kát meg­szer­ző Köztársasági Néppárttal (CHP), sem pe­dig a 16 szá­za­lé­kos ered­ménnyel zá­ró Nemzeti Cselekvés Pártjával (MHP) nem tu­dott meg­egyez­ni. A par­la­ment­be el­ső al­ka­lom­mal be­ke­rü­lő, ne­gye­dik he­lyen be­fu­tó kurd­ba­rát Népi Demokratikus Párt (HDP) pe­dig már a sza­va­zás előtt ki­zár­ta az AKP-val va­ló együtt­mű­kö­dés le­he­tő­sé­gét. November 1-re elő­re ho­zott vá­lasz­tá­so­kat ír­tak ki.

A kö­vet­ke­ző hó­nap­ban, jú­li­us 20-án a dél­ke­let-tö­rök­or­szá­gi Surucban fi­a­tal kurd ak­ti­vis­ták el­len vég­re­haj­tott ön­gyil­kos me­rény­let­ben 32-en meg­hal­tak. Ismét fel­lán­gol­tak a tö­rök biz­ton­sá­gi erők és a sza­ka­dár Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) fegy­ve­re­sei kö­zöt­ti össze­csa­pá­sok, ame­lyek az or­szág dél­ke­le­ti, több­sé­gé­ben kur­dok lak­ta tar­to­má­nya­i­ban 1984 au­gusz­tu­sa óta mos­ta­ná­ig mint­egy 40 ezer em­ber ha­lá­lát kö­ve­tel­ték. Az eset után vé­get ér­tek a kor­mány és a kurd ki­sebb­ség kö­zött 2012 vé­gén kez­dő­dött bé­ke­tár­gya­lá­sok és a 2013 már­ci­u­sá­tól tar­tó tűz­szü­net.

Október 10-én Ankarában kö­vet­ték el az or­szág tör­té­ne­té­nek leg­vé­re­sebb ön­gyil­kos ter­ror­ak­ci­ó­ját, 102-en vesz­tet­ték éle­tü­ket, több mint 500-an meg­se­be­sül­tek. A me­rény­lők egyi­ke az Iszlám Állam dzsi­ha­dis­ta szer­ve­zet szim­pa­ti­zán­sa volt. A tö­rök ha­tó­sá­gok az IÁ szám­lá­já­ra ír­ták a ko­ráb­bi rob­ban­tá­sos ter­ror­cse­lek­mé­nye­ket is.

Az an­ka­rai tá­ma­dás há­rom hét­tel a no­vem­ber 1-i elő­re ho­zott vá­lasz­tá­sok előtt és egy több­szö­rös biz­ton­sá­gi fe­nye­ge­tés idő­sza­ká­ban tör­tént. A NATO-tagállam Törökország fo­ko­zott ri­a­dó­ké­szült­ség­ben állt az­óta, hogy „össze­han­golt há­bo­rút” in­dí­tott jú­li­us­ban a ter­ro­riz­mus el­len, az­az nem­csak a dél­ke­let-tö­rök­or­szá­gi ré­gi­ó­ban foly­ta­tott fegy­ve­res mű­ve­le­tet, ha­nem csa­pá­so­kat mért az Iszlám Állam szí­ri­ai ál­lá­sa­i­ra és a PKK észak-ira­ki bá­zi­sa­i­ra. A ha­tó­sá­gok az utób­bi hó­na­pok­ban több száz em­bert vet­tek őri­zet­be ter­ro­riz­mus gya­nú­já­val.

A cikk folytatása>>>

webradio.hu