Leon Hadar megpróbálja felvázolni az alternatívát a hidegháború után. Szerinte az Egyesült Államok új Közel-Kelet stratégiájának a „konstruktív be nem avatkozásnak” kell lennie.
„Leon Hadar úgy látja, hogy az iraki kivonulásnak és a közel-keleti amerikai jelenlét csökkentésének csakis akkor van értelme, ha az egy új amerikai stratégiával párosul. Szerinte tudtára kell adni a térség hatalmainak: az USA ezentúl nem lesz ott, hogy helyreállítsa a hatalmi egyensúlyt. Amerika szövetségeseit pedig bátorítani kell, hogy védjék meg a saját érdekeiket egy olyan térségben, amely végső sorban mégis csak stratégiailag az ő szomszédságuk fekszik.
Akik szerint Európának nincsen meg sem a diplomáciai befolyása, sem a katonai erejük a közel-keleti eseményeket befolyásolni, azok elvetik ezeket az érveket. Szerintük csakis Amerikának vannak meg a forrásai, hogy elvégezze a munkát a Közel-Keleten. Hadar szerint ezek az ellenérvek csak arra az ördögi körre mutatnak rá, amely azzal jött létre, hogy Washington megengedte az európai államok potyautasságát. Azzal, hogy Amerika mindig elvégzi a munkát, az európaiak nincsenek hadseregfejlesztésre kényszerítve, sem pedig arra, hogy jobban figyeljenek az érdekeikre a Közel-Keleten. Ez a folyamat azonban az USA-t továbbra is beavatkozásra kényszeríti. (…)
migracio.mandiner.hu