Étkezés a törökkori Magyarországon

Amikor az oszmán-török hadak és a török népesség civil elemei berendezkedtek a hódolt Magyarországon, gondoskodniuk kellett a saját ellátásukról is. A magyar népesség hagyományától, étkezési szokásaitól sok mindenben elütő szokásrendszer jelent meg így az országban, melynek számára nem voltak elfogadhatók a korabeli magyar lakosság ételei. A hódoltságbeli török (vagy még inkább balkáni, főleg bosnyák) lakossággal ugyanis egy új, a hívei egész életét meghatározó eszmerendszer vált uralkodóvá a Kárpát-medence jelentős területein: az iszlám.

Az iszlám ugyan sok mindent eltörölt a zsidóság étkezési tilalmai közül, mégis éppen elég tilalomfát hagyott meg ahhoz, hogy a magyarországi hódoltságba került muzulmán ne ülhessen le egykönnyen a magyarországi keresztény lakosság asztalához. E tilalmak közül a két legismertebb a bor és a disznóhús fogyasztására vonatkozik, az előírások azonban nem elégszenek meg ennyivel: fontos szabályokat tartalmaznak az étkezési céllal vágható állatokra, valamint a húsok vágására és elkészítésére vonatkozólag is. így például a levágásra szánt állat csak egészséges, hasított körmű patás lehetett, amelyet a hagyományos basmala formulával (bismillahi r-rahm§ni r-rahjmi) „Isten nevében” kellett, vére teljes elfolyatásával, levágni. Ha ezekből bármi is hibázott, a hús és a belőle készült étel máris tilalmassá (harám) vált az igazhívő számára.

Bár az iszlám nem tiltja, hogy hívei egyenek a keresztények és zsidók (számukra nem tilalmas módon elkészített) ételeiből, de az ő asztaluk mellett is tiltotta a számukra tilalmasat. így például a taglózással vágó magyar mészárosok kínálta húsok bármilyen formában eleve tilalmasok voltak a muzulmán hódítók számára. Azt ugyan nem tiltja az iszlám, hogy keresztények vagy zsidók egyenek a muzulmánok asztalánál, a gyakorlat azonban mégis a külön infrastruktúra irányába mutatott.

Az iszlám szigorú mértékletességre inti híveit az étkezés terén: egyszerre tiltja az aszkézist és a mértéktelen habzsolást. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy a törökök asztalánál evő nyugatiak a török étkezést kifejezetten elkapkodottnak és szegényesnek érezték, holott a ránk maradt nem kevés fogás ízletes és jó minőségű étkezésről tanúskodik. Azonban lényegesen kevesebb került egyszerre az asztalra, mint nyugaton.

A hívő számára külön megpróbáltatást jelent még a ramadáni böjt. Ez természetesen nem teljesíthetetlen, hiszen csak napkeltétől napszálltáig tiltják az evést és az ivást, azonban számos külön erre az időszakra készített ételt ismerünk. Az iszlám más formában is befolyásolja hívei étkezését: a napi öt ima kötelme szigorúan beosztja a hívő napjait, így közvetve az étkezést is befolyásolja. Általában két fő étkezést ismerünk, a reggelit és az estit.

Tanulmány letöltése

2014-04-17
DOBROVITS MIHÁLY