Elkerülhetetlennek látszik a török recesszió

Zsiday Viktor alapkezelő legújabb bejegyzésében azt fejtegeti, hogy a líra miért is nem rubel.

2016 elején rubelben denominált orosz államkötvényeket vásároltam (természetesen ex post nézve túl keveset), amely számomra az év egyik legjobb befektetése volt, a kötvényeken elért hozam forintban számolva több mint 50% volt az év folyamán, miután a rubel sokat erősödött, és az állampapírok árfolyama is megugrott. Van aki szerint a török líra hasonlóan nagyszerű lehetőséget kínál, mint akkor az orosz rubel, de én ezt a nézetet nem osztom.

Amikor megvettem a kötvényeket, az orosz rubel már egy hatalmas zuhanáson volt túl, és az orosz gazdaság recesszióba süllyedt. A hatalmas zuhanás a törököknél is megtörtént, de a hasonlóság itt véget is ért. Putyin ugyanis egy olyan ortodox megszorító/kiigazító csomagot nyomott le az orosz nép torkán, hogy még Bokros Lajos is legalább hármat pödört volna a bajszán. A költségvetési kiadásokat drasztikusan levágták, dollárban számolva felére csökkent az orosz átlagfizetés, és látszott, hogy ha stabilizálódik az olaj ára (egyéb okokból erre számítottam), akkor Oroszországban ha nem is lesz nagy növekedés, de a költségvetés helyzete stabilizálódni fog, az infláció lecsökken, lesz kamatvágás is. Ja, és az oroszoknak nagy folyó többlete volt.

Törökország helyzete ettől eltérő. A legnagyobb probléma, hogy az országnak hatalmas folyó fizetési mérleg hiánya van, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy állandóan külső devizaforrásra, azaz a hitelezők, devizatulajdonosok jóindulatára van utalva (több dollárt költ az ország mint amennyi dollár bevétele van). Ha nincs aki finanszírozza a hiányt, akkor baj van. A finanszírozók pedig ijedős emberek, ha azt látják, hogy befektetéseik veszélybe kerülhetnek, akkor gyorsan menekülőre fogják. A nagy folyó hiánnyal küzdő országok mindig prudens módon kell, hogy viselkedjenek, mert folyamatosan fenn kell tartaniuk befektetőik bizalmát.

Folytatás

Forrás: mfor.hu