Egy magyar haditudósító a Dardanelláknál 1915-ben

2015. március 22–27. között a török vezérkar meghívására a Çanakkalénál (Gallipoli) folyt harcok 100. évfordulója alkalmából rendezett konferencián vettem részt Isztambulban. A külföldi résztvevőket az előzetesen leadott előadások alapján választották ki. Én a „Çanakkale front a sajtóban” szekcióba jelentkeztem Landauer Béla haditudósító 1915-ös útját ismertető előadásommal.

Az Alkotmány című napilap a világháború kitörésétől kezdődően, rendszeresen tudósított a harctéri eseményekről. 1915 áprilisától a nyugati és a keleti hadszíntér mellett a Dardanelláknál zajló harcok is szerepeltek a hírek között. A rövid jelentések sorában első helyen a főhadiszállás hivatalos tudósítása szerepel a Milli távirati ügynökségtől, majd az angol, francia és német összefoglalók. A szerkesztőség vezetése április végén úgy döntött, hogy Landauer Bélát, az akkor már ismert haditudósítóját Törökországba küldi. A jogász végzettségű, 45 éves újságíró, 1895-ben Kállay Béni, Bosznia és Hercegovina kormányzója mellett kezdte karrierjét, majd 1902-től Hont vármegye szobi járásának szolgabírája s később a vármegye főjegyzője. Ekkor kezdett cikkeket írni az Alkotmány című napilapba.

A háború kezdete óta a császári hadügyminisztérium sajtóhadiszállásának tagjaként számos hadszíntéren megfordult, így 1915 márciusában éppen a Kárpátokból tért vissza.Április 21-én indult vonattal Budapestről, majd Bukaresten és Szófián keresztül, három nap alatt jutott el Isztambulba. Itt az ügyintézés miatt néhány napos várakozásra kényszerült. Eközben, szemtanúja volt a győzelmet ünneplő szelamliknak, ahol a szultán már gáziként, az iszlám dicsőséges hadvezéreként jelent meg.

Május 1-én kapta meg a török főhadiszállás engedélyét, hogy a frontra mehessen. A jegyzékek tanúsága szerint ő volt az egyetlen magyar újságíró, aki ilyen engedélyt kapott és személyesen eljutott a frontvonalba. Hajdarpasa kikötőjében éjfélkor szállt fel a Gül-Djemal – korábban Germanie – hajó fedélzetére, amit a frontra induló katonák töltöttek meg. Az indulásra még várniuk kellett, mivel az ellenséges tengeralattjárók miatt csak a következő nap estéjén futhattak ki a kikötőből. Két naszád biztosításával, teljes sötétségben haladtak a Dardanellák felé. A reggeli világosság már a front közelében köszöntött rájuk, ahol először az angol hadihajók tüzérségének aktív tevékenységével szembesültek.

A cikk folytatása>>>

http://nagyhaboru.blog.hu/