Az év, amikor Amerika kiszorult a Közel-Keletről

A mögöttünk hagyott esztendő világpolitikai, azon belül elsősorban közel-keleti eseményeinek értékelésére kértük fel Rostoványi Zsolt iszlámszakértőt, a Budapesti Corvinus Egyetem volt rektorát: többek között a menekülthelyzet, az iszlám balkáni jelenléte, Jeruzsálem ügye került terítékre.

– 2017-ben is a menekülthelyzet volt az európai biztonság egyik kulcstényezője. Ebből a szempontból a mögöttünk hagyott év konszolidáltabbnak tűnt, mint a korábbiak. Ön hogy látja?
– Ez valóban így van. Ehhez persze az is kellett, hogy lépések történjenek a helyzet kezelésére, mint például az EU–török megállapodás. Európa elkezdett biztonsági kérdésként tekinteni a menekültválságra, meghatározóan a terrorfenyegetettség miatt. Hangsúlyoznunk kell, hogy az Európában elkövetett merényletek mögött már itt született, az adott ország nyelvét anyanyelvi szinten beszélő tettesek álltak. De a nagyszámú menekült növeli a biztonsági kockázatokat.

– Az európai iszlám közösségek helyzete változott?
– Egy lépéssel hadd lépjek hátrébb a válaszomban. Az iszlámnak kétféle felfogása létezik: a monolitikus, kulturalista, illetve a pluralista, ha úgy tetszik, a szekularizált. Az első értelmében egységes iszlám rendszer van, és ez határozza meg a muszlimok viselkedését, mindegy, hogy valaki Bangladesből, Marokkóból származik, vagy netán egy berlini török közösség tagja. A másik nézőpont szerint – magam is ezzel értek egyet – nincsen a tér-idő kontextusból kiragadott iszlám, hanem különböző „iszlámok” és helyi muszlim közösségek vannak a maguk történelmi összefüggésében. Ezért a helyi közösségek viselkedését kell vizsgálnunk. Az Európai Unióban 25-30 millió muszlim él, és még ott vannak a Balkánon élő „őshonos” közösségek. Ezek nagyon változatosak, differenciáltak a hagyományhoz és a modernséghez való hozzáállásuk és egy sor más vonás szempontjából. Tény, hogy az integráció hiánya általános probléma, de ez több évtizede megoldatlan kérdés. A többségi társadalom részéről is sokszor hiányzik a szándék a muszlim kisebbségek befogadására, sőt érzékelhetően nőtt az iszlámellenesség. Ha megnézzük az európai szélsőséges pártokat, sokuk kifejezetten az iszlámellenes, bevándorlásellenes retorikával akar politikai tőkét kovácsolni.

– Mondana erre példát?
– A japán–morva Tomio Okumara pártja, a cseh parlamentbe frissen bejutott Szabadság és Közvetlen Demokrácia, a holland Geert Wilders vezette Szabadságpárt és Marine Le Pen Nemzeti Frontja éppen nemrég találkozott, hogy az „iszlámkérdésről” tárgyaljon. Nevezett pártok élesen iszlámellenesek, Wilders Hitler Mein Kampfjához hasonlította a Koránt, amelyet be kellene tiltani. Az iszlámot tekintik a fő ellenségnek, mert úgymond le akarja igázni Európát. A fő törésvonalat pedig az iszlám és a kereszténység, az iszlám és az európai-nyugati civilizáció között látják. Ez téves megközelítése a helyzetnek, ami ráadásul a szélsőséges dzsihadisták malmára hajtja a vizet. Az iszlám egyike a három nagy egyistenhívő világvallásnak – a másik kettő a kereszténység és a judaizmus –, amelyek alapvető értékei között nincs lényegi különbség. Hangsúlyozom az alapvetőt, mert természetesen vannak érték- és normarendbeli, az eltérő kulturális sajátosságokat tükröző és egyéb különbségek. Az iszlám évszázadok óta jelen van Európában, és sokat tett hozzá az európai-nyugati, sőt az egyetemes emberi civilizációhoz. Súlyos hiba az iszlám és az erőszak, az iszlám és a terrorizmus közé egyenlőségjelet tenni. Nincs olyan vallás, amelyre hivatkozva ne lehetne aljas tetteket elkövetni, amint ezt számtalan történelmi példa bizonyítja. A dzsihadizmus áldozatai között sokkal több a muszlim, mint a keresztény. Ráadásul az iszlámnak a legkülönbözőbb értelmezései léteznek, s a „fősodor”, a muszlim vallástudósok és a széles közvélemény túlnyomó többsége szerint a radikális dzsihadizmus ideológiája és tettei szemben állnak az iszlám értékeivel. Véleményem szerint a fő törésvonal a mérsékeltek és a szélsőségesek között van, és a terrorizmussal, a dzsihadizmussal szembeni harcban keresztények és muszlimok egymásnak szövetségesei.

Folytatás >>>

Forrás: mno.hu