Az élelmiszer küldetése: egy filmsorozat, ami meghozza az étvágyat

Tej, tea, mogyoró, cukor, tonhal, tyúk, marha, olíva és talán a legfontosabb a kenyér. Az emberiség – azaz 7,8 milliárd ember – élelmezésének legfontosabb termékei. Törökország lakossága napjainkban már 80 milliónál is több. És ennyi embert naponta többször megetetni nem kis feladat. Ráadásul bőségesen, mert a török ember – ahogy a magyar is – szeret enni.

Milyen történelme van, hol termelik, hogyan dolgozzák fel, milyen úton érkezik hozzánk – a lakossághoz – ez a sok finomság? Mennyi fogy belőle naponta és évente?

Ezekre a kérdésekre ad választ a Yiyeceğin Serüveni című dokumentumfilm-sorozat, melyet a TRT Belgesel csatorna készített. A film nyelve török, ám igazán szórakoztató, humorral fűszerezett módon, emlékezetes képek és hihetetlen fogyasztási számok bemutatásával ismerkedhetünk meg a különböző nyersanyagok missziójával, az élelmiszerek útjával, így a nyelv ismerete nélkül is érdemes belenézni.

A YouTube-ra feltöltve 11 teljes epizódot láthatnak, melyek közül a Törökországban legfontosabb élelmiszereket részletesen is bemutatjuk.

A tea

A világon – a víz után – a második legtöbbet fogyasztott folyadék a tea.

Teából naponta 250 millió csészényit fogyaszt el a 80 millió lakosú Törökország. Tíz olimpiai úszómedencét lehetne vele megtölteni naponta.

Acığı olur, demli olur, tavşan kanı olur, paşa çayı olur – sorolják a filmben. Azaz ennyi módon kérhetik a teát, mely annyit tesz, hogy lehet kevésbé erős, nagyon erős, vöröses színű és nagyon erős vagy hidegebb vízzel kevert tea.

Törökország a világon az ötödik legnagyobb teatermesztő. A film bemutatja azokat a feltételeket, amelyek a tealevelek bő terméséhez szükségesek: 200 mm csapadék, 70% páratartalom, elegendő napsütés, éves átlagos hőmérséklet minimum 14 fok. Ezért az északi féltekén mindössze a 42. szélességi fokig, délen a 27. fokig ideális a környezet a teatermesztésre. Törökország megfelel ezen feltételeknek és évente 1 300 000 tonna teát termesztenek.

A szüret és a feldolgozás folyamatát nézzék meg a filmben! Gyönyörű zöld hegyoldalakon kalandozhatnak. Ha pedig tehetik, látogassanak el egyszer a Fekete-tenger partjára és tegyenek üzemlátogatást a számtalan teafeldolgozó egyikében!

A tej

A legősibb italunk. Mióta az ember létezik tejet iszik: gondoljunk csak az anyatejre!

A világon 800 milliárd liter tejet állítanak elő évente. A török tejfelhasználás is visszanyúlik több ezeréves múltra, már a régi török vándornépek is fogyasztották a tehéntejet.

A filmben bemutatják a tej „útját”, a tehenek istállójától egy tejfeldolgozóig, ahol számtalan tejterméket – sajtot, joghurtot, csokis tejet – állítanak elő napi 2 millió liter tejből.

Az olíva

Az emberiség történetének egyik legősibb élelmiszere. Az egyik legegészségesebb étolaj alapanyaga, 40 különböző vitamint tartalmaz.

A világon 900 millió olajfa található, melyekről 17 millió tonna bogyót szüretelnek évente. Nagy részük a Földközi-tenger partján terem meg, jó nagy hányaduk pedig Törökországban: évente 2 millió tonna olajbogyó és 278 ezer tonna olívaolaj készül az országban.

A legenda szerint Noé a bárkájáról egy fehér galambot küldött el, hogy nézze meg van-e még élet valahol a vízen túl. A galamb csőrében egy olajággal tért vissza, így azóta is ez az ág a remény példaképe. Érdemes még tudni, hogy egy-egy fa ezer évig is elélhet.

A filmben választ kaphatnak a zöld és a fekete bogyó közötti különbségre, arra hogyan készül az olívapaszta, az olívaolaj és a szappan. Megmutatják a szüretet – melyre, akik nem vettünk még részt ilyen betakarításon, biztosan mind kíváncsiak vagyunk – és megtudjuk, hogy a minőséget leginkább a megfelelő szüret befolyásolja. Ráadásul ellátogathatunk a világ legnagyobb étkezési olívafeldolgozó üzemébe, ahol naponta 150 tonna bogyót csomagolnak be, és 400 féle terméket készítenek.

És az olívaolaj, az aranyszínű kincs hogyan készül? Megtudjuk, hogy a mai feldolgozás és a 6000 éves metódus között semmi különbség nincs, mindössze annyi, hogy ma gépek végzik a nehéz munkát.

A mogyoró

A 3000 éves múltra visszatekintő kis, kerek magocska számtalan élelmiszer alapanyaga: pirított és sós mogyoró, mogyorókrém és -paszta, cukrászati mogyoró és mogyoróolaj. Mindehhez évente 1 millió tonna mogyorót használnak fel, mely 470 ezer fán terem meg.

Megtudhatjuk, hogy milyen nehéz munkát kell végeznie a termelőknek az ültetéstől, a kártevőktől való védekezésen át a szüretig. Majd mikor begyűjtötték a földön térdelve a rengeteg termést, akkor jön a szárítás és a tisztítás. Nagyon érdekes, hogy a termelőknek nem átvételkor fizetnek, hanem a minőségi ellenőrzést követően. Ugyanis a mogyoró ára függ attól, hogy a mogyoró csonthéján belül mekkora a termés mérete, melyet szigorú ellenőrzéssel állapítanak meg.

A kenyér

Ha változik is a formája és az állaga, tudjuk, hogy a világ minden táján esznek kenyeret. Egy török ember évente átlagosan saját testsúlyának háromszorosát fogyasztja el kenyérből, és ezzel világrekorderek.

Csodálatos látvány, ahogy a pékek a tésztával dolgoznak: mérik, formázzák, bemetszik és a hosszú lapátjaikon megsütik. Formáját és elnevezését tekintve többféle török kenyérrel ismerkedhetünk meg ebben az epizódban.

A minden pékségben megtalálható alap, félkilós fehér kenyér az ata ekmek. A sárgásabb, egészségesebb lisztből készülő kerek cipó a köy ekmeği. A hagyományos török konyha lapos formájú kenyere a bazlama, melyből – a bemutatott üzemben – reggel hattól szorgos női kezek készítenek 8000 darabot. A hagyományosabb kenyerek után a modern, csomagolt szendvicskenyeret láthatjuk, amelyből csak ebben az üzemben naponta 10.000 darabot készítenek. Törökországban egy évben összesen 35 milliárd (!!!) kenyeret gyártanak.

A helva

Ki ne evett volna legalább egy darabka helvát, amikor Törökországban járt? A török emberek pedig helvát fogyasztanak több ünnepi eseményhez kapcsolódóan.

Önök tudják miből készül? Ennek megválaszolásával kezdődik az epizód. A helva tahiniból, a tahini szezámmagból készül. A feldolgozás 2,5 tonnás medencékben kezdődik 8 órás áztatással. Majd ötször mossák át a magvacskákat, ezután centrifugálással szárítják. Ezt követően 250 fokos kemencékbe kerülnek, kihűlés után pedig megszabadítják a héjától, majd préselik és folyékony állagú tahinivá alakítják.

A tahini vagy palackokba – és így közvetlenül a fogyasztók asztalára – kerül, vagy további feldolgozással helva készül belőle, melynek 5%-a víz, 58%-a tahini, 37%-a cukor. A cukorból nagyon sűrű szirupot főznek, majd ennek tahinival való összekeverése következik – hagyományos módon, kézi erővel, egy falapáttal. Ez igen látványos folyamat, még inkább az, amikor a kakaós helvát készítik.

Végül felfedik a titkot: miért szokás halételek után helvát fogyasztani? Nos, a tengeri halakban nehézfémek és egyéb, emberre káros anyagok is találhatók, melyek megterhelik az emésztési rendszert, ám a helvában található tahini ezt ellensúlyozza. Ha nem kóstoltak még agyagedényben sült helvát (Fırında Helva) egy halétteremben, nos, azt sürgősen pótolják, mert nagyon különleges édesség.

Erdem Éva – Türkinfo