Az Égei-térség hangja: Vassiliki Papageorgiou

A Törökország és Görögország között 1923-ban lezajlott népességcsere mindkét ország életében meghatározó szerepet játszott, közel 2 millió embernek kellett új földre költöznie, határain kívül. Bár sokan úgy utaztak el, hogy épp csak annyi dolgot vittek magukkal, amennyit tudtak, az emlékeiket nem hagyták maguk mögött.

Görögországban az unokáik felfedezték a görög és az anatóliai zene közti hasonlóságot, és néhányan visszatértek Törökországba, hogy tovább tanulmányozhassák a hasonló zenei hangzást. Közülük való az athéni születésű, Isztambulban élő Vassiliki Papageorgiou énekesnő.

Papageorgiou először Costas Ferris görög filmrendező Rembetiko című filmjének zenészeivel látogatott Isztambulba. A film jó példa a rembétiko stílus újbóli megjelenésére, mely a 19. század végén İzmirben és Athénban jött létre.

„1983-ban jöttem ide először.” – mondta az énekesnő a The Guide Istanbul riporterének. „Emlékszem, amikor megérkeztünk ide Athénból, és elkezdtük az első próbánkat, Sezen Aksu török énekesnő próbált itt éppen. Nagy sikert arattunk, mert ekkor még Isztambul nem olyan volt, mint most, nem nagyon hallottak más nyelvet. A város még eléggé zárt volt. Az volt az első alkalom, hogy egy rembétiko csoport érkezett oda Görögországból, így minden este telt ház előtt léptünk fel, török és rum (görög) közönség előtt. Három hétre jöttünk és három hónapig maradtunk.”

A pozitív fogadtatás után Papageorgiou elhatározta, hogy jobban megismerkedik Törökország tradicionális zenéjével. Az Isztambulban élő görög zenésszel, Nikiforoz Metaxasszal való találkozása sorsdöntő volt számára. „Akkor találkoztam vele, amikor idejöttem, és elkezdtünk együtt dolgozni, új, görögökből és törökökből álló együttest alapítottunk. Hagyományos zenét játszottunk, de a saját zenénket is felhasználtuk, dalszövegeket is kezdtem írni. Egy pár lettünk és Heybeliadára költöztünk, ahol egészen Nikiforos haláláig éltünk.” – mondta.

Metaxa az Oszmán Birodalomban élő kisebbségi népcsoportok – rum (görög), örmény és zsidó – zeneszerzőinek munkáit kutatta az Égei-tenger vidékén. Ahogy az énekes mondja: „Azóta sokan érdeklődnek a férjem kutatása után és a hagyományos zene iránt. A kánun (citeraszerű pengetős hangszer – a ford.) abban az időben már kezdett feledésbe merülni Görögországban, de Nikiforosnak és a Boszporusz együttesnek köszönhetően sok ember játszik rajta ismét.”

Papageorgiou számára Isztambul különleges volt, olyan, mintha egy rég elveszettnek hitt rokont látott volna viszont, akiről csak gyermekkori emlékei vannak. „Isztambul hihetetlenül inspiráló hely. Sok tapasztalatot lehet gyűjteni itt, mert minden változik. Amikor először jöttem ide, sokat sétáltam a régi Isztambulban, a városfal mentén. Görögként hazajössz, ha Isztambulba érkezel. Természetesen itt minden török, de a mi történelmünkből is sok átszűrődött.”

Isztambul görög lakossága 1920 óta folyamatosan csökken, de az emlékek még nem halványultak el. „Emlékszem, sokszor mondtam török barátaimnak: külföldi vagyok. Ők erre azt válaszolták: nem, te innen származol. Persze régebben egyszerűbb volt, mert az embernek sok rum barátja volt és együtt nőttek fel. Most nem vagyok benne biztos, hogy a mai fiatalok tudják-e, hogy itt rumok éltek. Úgy gondolom, nem szabadna elveszítenünk közös emlékeinket és történelmünket. Ezek azok a dolgok, amelyek összekapcsolják lelkünket. Ha nem felejtjük el emlékeinket, akkor rájövünk, mennyire értékesek, ha együtt vagyunk, megosztjuk és életben tartjuk őket.”

Papageorgiou és férje azon dolgoztak, hogy egy központot hozzanak létre a bizánci, görög és oszmán zenének Heybeliadán, egy régi görög iskolában. Sajnos elképzelésük nem valósulhatott meg, mert Görögország pénzügyi helyzete miatt nem tudta a görög kormány támogatni a projektet. Amikor arról kérdezték az énekesnőt, tervezi-e, hogy újjáéleszti a központot, ő csak annyit felelt: „İnşallah” (ha Allah is úgy akarja).

Papageorgiou jelenleg olyan profi zenészekkel dolgozik együtt, mint a kemencsén (hegedűre hasonlító, de annál karcsúbb, háromhúros hangszer – a ford.) játszó Derya Türkan, a klarinétos, Oğuz Büyükberber és a lantos Aliki Markantonatou.

Forrás: The Guide Istanbul

Fordította: Kollár Kata – Türkinfo