Az acélszobrász ajándéka: A család akarata szerint máshol nem állíthatják fel

Vannak remekművek beteljesületlen küldetéssel. Közéjük tartozik Attila Onaran alkotása, a Fehér Királyság, más néven Alba Regia. A szobrot közel negyven éve adományozta a művész Székesfehérvárnak – de még nem került ide.

Az első acélszobrásznak tekintik Attila Onarant Törökországban, akinek művei Isztambulban, Ankarában, Izmirben állnak. Onaran az 1970-es évek első felében többször járt Magyarországon és eljutott Fehérvárra is. A királyi bazilika romjait látva elgondolkodhatott, milyen pusztítást végzett a történelem, az évszázadok háborúi. Mint olyan ember, aki édesanyja révén magyar gyökerekkel rendelkezett, szeretett volna valamit adni, emléket állítani, aminek jelképe túlnő az időn. Így született meg az anyagában nemes, méreteiben impozáns Fehér Királyság gondolata, majd valóra váltása. A másfél tonnás, három méter magas nonfiguratív acélszobor magasba emelkedő, egymásba kapcsolódó egységei egy korona vízióját keltik. A mű az elképzelés szerint a Romkert boltíves bejáratával szemben, az egykori Alba Regia szálló előtt méltó helyre került volna.

Hogy ez nem valósult meg, annak is megvan a története. A fő ok: a hirtelen, idő előtti halál. A művész 1976-ban váratlanul, 42 évesen szívszélhűdésben elhunyt Isztambulban. Egykor Kalocsán született édesanyja, Ilonka Lombardo már csak sajnálatát tudta kifejezni, hogy különböző akadályok miatt a szobor nem juthat el Magyarországra. Fiának az élők sorából való távozása miatti érzéseit egy levélben megosztotta velünk: „Pótolhatatlan a vesztesége, a fájdalmat, amit érzek, nem tudom kifejezni, mert nincsenek rá szavak semmiféle nyelvben.”

Attila Onaran az isztambuli Képzőművészeti Akadémián végzett. A művésztársak, Salih Acar és Sadi Calik szerint mindent kipróbált, szobrászkodott és festett, érdekelték a különleges, modern technikai megoldások. Életútja mégis úgy hozta, hogy a sablonokból kitörni igyekvő művészből ipari vállalkozó lett. Chromolux néven 1962-ben gyárat alapított és rozsdamentes acélmosogatókat gyártott. A művészethez azután tért vissza, miután vállalkozása országos szinten sikeressé vált, s új perspektívát nyitott előtte az acélszobrászat. Méltatója, Turhan Gürkün szerint műveivel új korszakot nyitott Törökországban, a rozsdamentes acélt ő alkalmazta először a képzőművészetben. „Absztrakt acélszobrait szinte lágy viaszként tudta formázni, tartalmat, érzelmi mondanivalóját akarta bennünk kifejezni” – írták róla kortársai. 1974 novemberétől tucatnyi, művészettörténeti szempontból is jelentős szobrot alkotott. „Munkáimban hiányérzetemet szeretném megszüntetni és egyedüllétem ágát kivirágoztatni, ezért kezdtem újra a szobrászathoz” – vallotta az „iparos” művész. Három szobrát, az Űrállatot, a Két szív közötti ablakot és a Fehér királyságot (Alba Regiát) díjazták az 1975-ös III. Nemzetközi Isztambul Fesztiválon. Alkotásait a nagyvárosok épületeinek környezetébe szánta, példa erre a 22 emeletes isztambuli Odakule Center előtti Starit (Meteor). Majd ezt követte az Űrállat, a Két szív közötti ablak, Egy könnycsepp, Embrió, Csókolózók, Törökország 50 éves, Egy szobor érzelmi világa. Halála után a gyára területén maradt műalkotásai: A vágtató ló, Balerina, Füstkarikák és a Fehér Királyság.

Az utóbbi a legkedvesebb szobra volt, de mivel elhunytával nem kerülhetett Székesfehérvárra, a családja akarata szerint máshol nem állíthatják fel. Vajon mi lett az ajándékszoborral, kiállta-e az idő próbáját?

Sikerült felvennünk a kapcsolatot a művész Isztambulban élő fiával, Emre Tas Onarannal és lányával, Elif Onarannal. Megkeresésünket örömmel fogadták, Elif Onaran – aki szintén szobrászkodik – készségesen válaszolt kérdéseinkre. Tájékoztatott arról, hogy a Székesfehérvárnak ajándékozott szobor édesanyja, Dilek Onaran (a művész felesége – a szerk.) családja gyárának az épülete előtt áll. „Édesapám akarata az én akaratomis” – válaszolta az adományozással kapcsolatos érdeklődésünkre. Családja boldog lenne, ha teljesülhetne Attila Onaran szándéka, s a szobor vagy még más szobrai is Magyarországra kerülhetnének. Viszont súlya és dimenziói miatt a Fehér Királyság-Alba Regia szállítását nem tudják megoldani, a szobor Székesfehérvárra hozatala és felállítása a várost illetné.

Mivel Elif Onaran megerősítette apja elhatározását, talán az sem tűnik fontosnak, hogy kezdeményezésünkre hiába keresték a Fehér Királyság ajándékozási okmányát a helyi levéltárban, helyette előkerült a szoborajándék elfogadásáról és felállítási helyéről szóló egykori jegyzőkönyv. Most már nem kérdéses, ha a város igényt tart az alkotásra, a jelenlegi kitűnő török-magyar kapcsolatoknak köszönhetően teljesülhetne Attila Onaran akarata, amellyel Fehérvárnak adományozta az acélszobrot.

A magát félig magyarnak, félig töröknek valló szobrász 79 éve, 1934. március 14-én született. Emlékét úgy őrizhetnénk meg a legjobban, ha teljesülne, amire életében nagyon vágyott: szobra Székesfehérvárra kerülne, s munkásságát egy emlékkiállításon megismerhetnénk Magyarországon.

Tóth Sándor

2013-03-07