Turkinfo: Az Arasinda és a Dilber együttesek egykori frontemberével, énekesével és alapítójával, Hannah Bergerrel beszélgetünk újra talán egy év után ismét, -mi történt Veled az elmúlt hónapokban, úgy tudom hogy most néhány hónapig itt vagy Budapesten, egy hosszú útról érkeztél meg, mesélnél nekünk mi történt veled az utolsó Törökországban töltött etapban?
Hanna Berger:. Az utolsó interjúnk kétnyelvű címe: Aşk varsa şarkıda vardır, -Ha van szerelem van dal is címmel készítettük és főleg Urfáról és az urfai eseményekről számoltam be. Talán többen emlékeznek hogy öt évvel ezelőtt meghívást kaptam a Kelet-Törökországi Urfa városából, ahol helyi népzenészekkel másfél órás koncertet adtunk a csodálatosan szép Balikligöl nyitott színpadán. Óriási sikert aratott az akkor csak urfai népdalokat megszólaltató, autentikus hangszerelésű koncert, rögtön következő évben is meghívást kaptam és tulajdonképpen ezzel a koncertsorozattal megnyílt számomra Törökország számos színpada, Urfában, Ankarában és Törökország szívében, Isztambulban is koncerteket adhattam török zenészkollégáimmal, illetve egy isztambuli stúdióban egy kicsit elszakadva az autentikus irányzattól, felvettük a morzsájában jazz-as hangvételű Fadile-t illetve a Were rinde (Gel güzelim, Jöjj szépségem) c. anonim konyai kurd szerelmesdalt is, amely az Evrensel Müzik Kadinlar söylüyorlar (Nők énekelnek) c. albumjára is felkerült.
Öt éven keresztül folyamatosan úton voltam és vagyok is, -újabb és újabb lehetőségek, kapuk ajtaja tárult fel, -végre a 2013-as évben belekezdhettem egy régi tervem előkészületeibe, amelyhez minden segítséget meg is kaptam mint a zenészek oldaláról, mint pedig a tervet segítő menedzseléstől, s ez nem más mint a Haninah Projekt.
Januárban és februárban hosszabban időztem Urfa és Mardin környékén, ahol főleg dalok gyűjtésével foglalkoztam, sok zenésszel, énekessel, zenét szerető, éneklő emberrel találkoztam, folyamatosan írtam és jegyzeteltem, hallgattam a több nyelven megszólaló gyönyörű dalokat, mindig mindenhol előkerült egy saz, egy gitár, vagy egy-egy gyönyörű hangú énekes és mint egy beszélgetés, egy párbeszéd, úgy énekeltünk egymásnak hosszan, néha bizony hajnalig.
Urfa nekem olyan mintha a szülővárosom lenne, e csodálatos és rendkívül régi városba vagy a különös misztikájú Mardinba én már nem látogatóba, hanem haza megyek.
A zenegyűjtés hetei után elindultam Isztambulba, ahol menedzseremmel, a Haninah Project útrainditójával kezdtünk el dolgozni, beszélgetni, dalokat választani és egyáltalán egy új irányú zenei koncepciót választani. Aytac Gökdag úgy mint zenekarom udosa, a görög származású Nikhos Saphazis kiválóan beszél görögül is, -nagy segítséget nyújtva ezzel a főleg girit dalok választásánál, de repertoárra tűztünk grúz, örmény, perzsa, kurd dalokat is, illetve olyan Fekete tengeri török népdalokat is, -amelyek talán nem annyira közismertek.
Nem szerettünk volna kommersz, már mindenki által olyan sokat játszott repertoárral nyitni a Haninah Project első koncertjeit, -illetve az isztambuli közönség rendkívül igényes, új dolgokra nyitott, nagy elvárásokat támasztó közeg. Isztambulban játszani vagy énekelni mindig nagy kihívás, -tulajdonképpen egész más repertoárt igényel mint mondjuk egy urfai koncert, -de mind a kettőnek meg kell tudni felelni, mind a kettő egy más jellegű feladat.
A Haninah Project kiváló zenészei Magyarországon élnek, meg is ragadom az alkalmat hogy bemutassam őket, ud-on Nikos Saphazis, derbukán és ütős hangszereken Ölvedi Gábor, csellón Kertész Endre s gitáron Pálfy Zsolt játszanak.
Az isztambuliak által nagyon szeretett Grup Abdal számos koncertjén ott voltam, megragadott ez a fajta hangszerelés, a cselló és az ud bársonyos hangja deffel és gitárral kísérve, -a sok nyelven megszólaltatott repertoár pedig ugyanarra az elvre vall amit a mindannyiunk által nagyra becsült Kardes Türküler is képvisel, -csak mi nem nagy létszámmal, hanem öt fővel, vagyis „kamarazenével” szólaltatjuk meg a dalainkat.
A nyári hónapokban főleg törökországi koncertekre indulunk, de terveinkben ugyanúgy szerepelnek az európai és a magyar színpadok is, mint éppen iraki fesztiválok. A dalokat török, görög, grúz, örmény, perzsa, kurd és számos balkáni nyelven szólaltatjuk meg. Jelenleg óriási próbafolyamban vagyunk, egy új, két órás repertoárt készítünk elő, de már májusban hallhatóak leszünk Magyarország több színpadán is, május 24-én az If Café-ban, előtte nem sokkal a Pótkulcsban adunk (május 10.) bevezető, nyitókoncerteket, mielőtt nagyobb és hosszabb útra indulnánk.
Az isztambuli hetek még egy csodálatos meglepetést is tartogattak, Isztambulban megismerkedtem Nur Akalin filmrendezőnővel, aki következő filmjének a zenéjét nekem és együttesemnek ajánlotta, ez óriási örömként ért bennünket, hiszen Nur Akalin filmjeinek zenéjét nem kisebb nevek mint Baba Zula vagy Baba Zula saz-osa készítették, -Akalin új filmjét ha minden igaz ősszel kezdi el forgatni, -rendkívül tehetséges, érzékeny filmrendező, a vele való munka szintén egy új, nagy kihívás lesz mindannyiunknak.
Törökországban élni, létezni, dolgozni, olyan szép helyeket bejárni vagy oly sok városba, faluba eljutni, mint ami nekem adatott, -az élet egyik legszebb és legnagyobb ajándéka. Ami még ennél is szebb, hogy utam során milyen különös sorsú, milyen csodálatos emberekkel találkozhattam. Lett légyen ez a Fekete tenger partján amely színeit az azúrkék és zöld árnyalataiból merítette, vagy akár a nyüzsgő, történelemtől duzzadó, misztikus Isztambulban vagy az általam úgy szeretett Kelet-Törökországban, Mezopotámia fahéj színű dombjai között, -oly sok mindent láthattam és hallhattam… -ha ezeket az ízeket és színeket a hangommal, a zenénkkel csak egy kicsit is vissza tudom, tudjuk adni, már nem éltem hiába.
Törökországban egy nevet adtak nekem, -így hívnak odakinn: Hannah Evliya Celebi. Ha egyszer nem úton leszek hanem megérkezem és a múzsám is mellettem fog ülni, akkor nem csak énekelni, hanem írni is fogok, -mert nem papírra vetni mindazt aminek tanúja lehettem, -vétek.
Addig is, énekelek…
Aşk varsa şarkı da vardır. Ha van szerelem, van dal is.
2013-04-06
Turkinfo/Budapest