Ahány apa, annyi út (Kemal Varol: Énekmondók ünnepe)

2006 óta az átlag magyar olvasó elképzelése a török irodalomról nagyjából a Nobel-díjas Orhan Pamuk nevével kezdődik és ér véget. Ebben az évben kapta meg az író, török íróként elsőként, a rangos elismerést, amely azonnal nemzetközi hírnevet szerzett A fehér vár, Az ártatlanság múzeuma, az Isztambul kötetek szerzőjének. Hogy azóta Magyarországon nagyobb figyelem jutna a kultúrájában és történelmében színes és változatos ország irodalmára, nem vennénk rá mérget, esélyesebb, hogy az itthoni közönség fogékonyabb a török szappanoperákra, és itt újra Pamuk neve kerül elő, aki egy időben például a 2011-ben forgatott Kuzey Güney – Tűz és víz című drámasorozat egyik forgatókönyvírója volt. A kurd felmenőkkel rendelkező, pályája elején verseket író Kemal Varol Énekmondók ünnepe regénye egy másik Törökország felfedezésére invitál.

Banálisabb életesemény nehezebben képzelhető el, mint hogy az évek óta nem látott, egyik pillanatról a másikra köddé vált apa kopogtat az ajtónkon. Kopogtat, és bebocsátást (megbocsátást?) kér. Majd kezdetét veszi egy road movie keleti kivitelben, tradíciókon és Törökország országútjain át, majd ahogy a kilométerek fogynak, és közeledünk a célállomáshoz, úgy kerül egyre közelebb a főszereplő férfi édesapja személyiségéhez és történetéhez, amely, bár két külön testet alkot a világban ez a két személy, valamelyest, nincs mit csodálkozni ezen, áttételesen az ő személyiségéhez és történetéhez megérkezést indukálja.

Az apa figurája akármikor bevethető, bármikor nagyot szóló bombatalálat. Irodalmi toposz. Ettől még egy regény nem lesz jó, a klisés megoldások a közhelyszámba menő apakönyvek számát szaporíthatják, Kemal Varol erénye, hogy ügyesen kerüli ki a buktatókat, filmszerűen felépített története sodor magával, egy pillanatig nem engedi meg a hátradőlést. Pedig, mit ne mondjunk, a történet faékegyszerű: a haldokló zenész apa és fia az évente a kelet-anatóliai városban, Karsban megrendezett Énekmondók ünnepére tart, közben útba ejtik – hol véletlenül, hol szándékosan – az ismerősöket, meg-megállnak, isznak, esznek, beszélgetnek, és ahogy azt kell, zenélnek. A szemfüles olvasó felkaphatja a fejét, hogy ebben a városban játszódik Orhan Pamuk Hó (törökül: Kar) című regénye.

A hosszú idő után betoppanó, a válságba került férfiéletbe érkező apa hiátuskitöltő szerepe nem elhanyagolható, ironikusan jegyezhetnénk meg, soha jobbkor nem bukkanhat fel egy életét lezárni, rendezni készülő apa, mint a fia válságok és félbehagyott dolgok közt sodródó élete holtpontján. Nők, elhagyott és elhanyagolt szerelmek, vélt és valós sérelmek, elkövetett és megbánt, jóvátehetetlen bűnök, szembenézés és szembesítés tarkítja a különleges hangulatú regényt. Felnövés- és fejlődéstörténet. A könyv a véget nem érő török tájak közt tett kalandozást kínálja fel, és sokkal többet: belső utazást, emléktisztázást, személyiségfejlődést.

A regényből 2022-ben Trubadúrok fesztiválja címmel forgatott játékfilm a Netflixen érhető el. (Ford. Schmidt Szonja Emese. Napkút Kiadó, 2022. 204 o.)

Forrás: nepszava.hu