Ágyúból kilőtt kakas fordította vissza a törököt

Megmentette a horvátokat a török támadástól, feláldozta magát a győzelem kedvéért, és hírneve a mai napig fent maradt. Most azonban nem egy harcos katonára vagy egy jó sereggel megáldott királyra kell gondolni, hanem csupán egy tollas, nagy tarajú kakasra.

Horvátország még Magyarországnál is jobban megsínylette a török hódoltságot, amelynek területe e két ország mellett még Szerbia északi részét is érintette.

A több mint hatszáz évig fennálló Oszmán Birodalom 1552-ben világbirodalmi fénykorát élte, és erőforrásait az ekkor uralkodó I. (Nagy) Szulejmán idejében főként az európai terjeszkedés céljaira fordította.

Erejét páratlan alkalmazkodóképessége mellett az új tűzfegyverekkel felszerelt katonaság adta, letarolva mindent és mindenkit, aki vagy ami az útjukba került.

Az utolsó keresztény védőbástya

A legenda szerint 1552-ben Ulama pozsegai szandzsákbég serege a horvátországi Durdevac (magyar nevén Szentgyörgyvár) impozáns vára ellen vonult.

A Bilogora-hegység északi lejtőin és a Dráva által közrefogott Dráva menti síkságon több ezer horvát élte mindennapjait.

A királyi várat 1549-től Székely Lukács várkapitány védelmezte,a közeledő török veszély hatására gondosan átépítették és megerősítették, a belső épület köré egy külső várfalat is felhúztak.

A cikk folytatása>>>

origo.hu