A vani reggeli a turisták szemével

Vanban a reggeli akkora jelentőségű, hogy a főutcával párhuzamos utcák egyike az emberek közt a „Reggelizők utcája”-ként vált ismertté.

A török reggeli különféle sajtokból, olívabogyóból, tojásból, lekvárból, kolbászból, teával teli poharakból álló lakoma, egyike a legszebb török hagyományoknak.

Nem túlzás azt állítani, hogy bár az egész országban a reggeli számít a nap legfontosabb étkezésének, Vanban veszik a legkomolyabban. Törökországban, ha azt mondjuk, „reggeli”, az embernek Van jut az eszébe. Így hát az olyan nagyvárosokban, mint Isztambul vagy Ankara, vani reggelit kínáló vendéglők nyíltak. Ezekben még Van híres, zöldfűszeres sajtja is megtalálható.

De ahhoz, hogy igazán élvezhessük ezt a híres reggelit, menjünk el az eredeti forrásáig.

Törökország keleti részén, az iráni határon található Van egymillió, többségében kurd lakossal rendelkezik.
Tavasz vége felé a nappalok forró szárazságát az esték hűvöse váltja fel. A látóhatár zöld hegyeit a síkságok vadvirágai kísérik.

Itt van Törökország legnagyobb tava is. A van-tavi Akdamar (Aghtamar)-szigeten látható egy X. századi örmény templom, valamint a romok között csellengő nyulak.

Azért, hogy a híres reggelit a helyén próbálhassam ki, múlt év júniusában Vanba mentem. A reggeli annyira egybeolvadt ezzel a várossal, hogy a főutcával párhuzamos utcák egyike az emberek közt a „Reggelizők utcája”-ként vált ismertté.

2014-ben egy Vanban megrendezett reggelin 50 ezer ember vett részt, ezzel megdőlt a legnagyobb létszámú reggeli Guinness-rekordja.

Ám az én látogatásom ramadán hónapjára esett. Ennek ellenére úgy gondoltam, néhány vendéglő azért nyitva lehet. Tévedtem. De voltak olyan vendéglők, melyek estefelé kinyitottak, hogy sahurt (napkelte előtti utolsó böjti étkezés, böjti reggeli) készítsenek.

A Reggelizők utcája kövezetének felújítása miatt az utcai asztalokat eltávolították. Az egyetlen, reggelit felszolgáló vendéglő csak a Sütçü Selim (Szelim, a tejesember) volt. A vendéglő ablakait újságpapír borította. Azért, hogy nyugodtan ehessenek, akik nem böjtölnek.

Egy fő részére ideális számú, nyolc kistányérból álló reggelit szervíroztak elém. De rendelhető négy fő részére 30 tányért tartalmazó, teljes menü is.

Mivel Van jellegzetes ízeit szerettem volna megkóstolni, ezért nem kértem lekvárt, dzsemet, sült krumplit és mogyorókrémet.

Vanban a cacıkot (uborkás joghurtszósz) úgy készítik, hogy a szűrt joghurtot az uborka mellett apróra vágott zöldpaprikával, újhagymával, petrezselyemmel, kaporral keverik össze, és vaj kíséretében szervírozzák.
A híres zöldfűszeres sajt pedig friss, és nagyon finom. Ez a sajt egyfajta vad fokhagyma, a metélőhagyma hozzáadásával készül.

A vajból, lisztből és tojásból álló murtuğa, valamint a rápirított tojás is különleges ízt ad a reggelinek.
Kérdésemre, hogy miért ilyen híres a vani reggeli, a vendéglő tulajdonosának, Szelimnek a testvére, Kadir Inal azt felelte: „Minden hozzávaló természetes, és erről a vidékről való.” A zöldfűszeres sajthoz használt metélőhagymát a környékbeli hegyen gyűjtik, a vaj pedig Özalp járásból származik.

Azt reméltem, hátha találok egy helyet, ahol másnap reggel megreggelizhetek. De iftár (böjttörő vacsora) előtt ez lehetetlen volt. Ezekben az órákban éhesen mentem be a Bak Hele Bak (Nézd csak, nézd) vendéglőbe. Tulajdonosa, Yusuf Konak 1975 óta működteti, és próbálja kellőképpen képviselni a vani reggelit.

„Kadir éjszakáján (a ramadán hónap 27. éjszakája) a sahuron 1000 embert reggeliztettünk meg ingyen” ¬ mondta. Sőt, az Akdamar-szigeten lévő templomot meglátogató örmény vendégeknek is szolgáltak fel reggelit.
„Ez kulturális ünnepély, nem vallási. Minden kultúrában különbözőek az emberek, és mind egyenlőek. Nos, ezért a kultúra otthona az itteni reggeli” – mondja Konak.

Később, ahogy a városközpontba értem, ez a hely iftár utáni piaccá alakult. Volt, aki májat, volt, aki csirke rablóhúst sütött, egyesek kukoricát, mások szamovárban teát árultak. Az árusok próbálták eladni a járdára kiteregetett, hamis márkájú ruhaneműket. Mintha mindenki az utcákra tódult volna.

Utolsó éjszakámat a városban ismét vani reggelivel töltöttem el. 15 lírával a Yeni İmsak (Új Böjtkezdet) Reggeliző Szalon volt a legolcsóbb vendéglő azok közül, ahol eddig ettem.

Amikor visszatértem Isztambulba, nem tartott sokáig, hogy megterítsek a barátaimnak egy reggelizőasztalt négy személyre. De biztos vagyok benne, hogy ez nem pótolja a vani reggelit. Mert itt a környék legjobb és legfrissebb termékeit használják. Isztambulban lehetetlen megtalálni ezt az ízt. Nos, épp ezért, ha csak egy reggelire is, de megéri ide eljönni.

Forrás: www.bbc.com
Fordította: Szegedi Ági / Türkinfo