A török sorozatok meghódítják a világot

Az olyan tévéműsorok, mint a Szulejmán, nemzetközi hírnévre tettek szert és ezáltal riválisai lehetnek az amerikai sorozatoknak. Közel-Keleten, Ázsiában és Latin-Amerikában is nagyon népszerűek. Mi magyarázza ezt a világméretű sikert?

„Először is, kérem ne nevezze ezeket a tévéműsorokat szappanoperának” – mondja dr. Arzu Öztürkmen, az isztambuli Boğaziçi Egyetem tanára, aki hanganyagok segítségével tanítja a történelmet. „Nagyon nem szeretjük ezt az elnevezést! Amit a török televízió készít, nem szappanopera, nem telenovella és nem napi drámasorozat, ez a dizi (oszmán szó, jelentése: ~sorozat). Ez egy „fejlődésben lévő műfaj”, amely különleges elbeszéléseket tartalmaz, egyedi helyszíneken, egyedi zenei aláfestéssel készül. És nagyon-nagyon népszerű.

A nemzetközi értékesítésnek köszönhetően, és mivel a világ minden táján nézik ezeket a sorozatokat, Törökország az USA után a második helyen áll ebben a műfajban. Óriási nézőközönsége van Oroszországban, Kínában, Koreában és Latin-Amerikában is. Jelenleg Chile a dizik legnagyobb fogyasztója az eladott műsorok száma alapján, de Mexikó és Argentína is sokat vásárol.

A dizik minden része nagyon izgalmas, általában kétórás, de néha még annál is hosszabb. A reklámidő Törökországban olcsó, és az állami műsorszolgáltatási törvény előírása szerint húsz percenként hét perc reklámmal kell megszakítani egy adott műsort. Minden sorozatnak külön zenéje van és akár 50 szereplője is lehet. A filmeket általában Isztambul szívében forgatják, stúdiót csak nagyon ritkán használnak.

„A dizik cselekménye számos társadalmi problémát érint a csoportos nemi erőszaktól kezdve, az oszmán uralkodókon át Dickensig és a Bronte nővérekig” – mondja Eset, egy fiatal isztambuli forgatókönyvíró és filmkészítő. „Hamupipőke történetének legalább két változata minden évben látható a török tévében. Hamupipőke néha 35 éves egyedülálló nő, gyermekével, máskor 22 éves, éhező színésznő.”

Eset, aki egyébként a Szulejmán című híres dizin is dolgozott, azt is összeszedte, melyek azok a főbb elemek, amelyekre a török sorozatok épülnek:

– nem lehet fegyver a hős kezében,

– minden dizi központjában a család áll,

– a szereplők között mindig van valaki, aki egy olyan környezetbe kerül, ami kívül esik saját komfortzónáján, például faluból városba költözik,

– a szívtipró szívét összetörik

– semmi sem zúzza szét a szerelmi háromszöget.

Eset szerint a sorozatokat úgy kell megalkotni, hogy a közönség és a szereplők számára is jó legyen. „A nézők jófiút és jólányt akarnak látni, de az élet nem ilyen, így rossz embereknek is szerepelniük kell.”

Az isztambuli székhelyű Global Agency alapítója, Izzet Pinto elmondása szerint a dizik világhódító útja 2006-ban a Seherezádéval (Binbir Gece) kezdődött. Ezzel egy időben volt még egy másik török sorozat, az Igazgyöngy (Gümüş) is, de az csak a Közel-Keleten lett népszerű, míg a Seherezádé csaknem 80 országba eljutott, és mindenhol magas nézettséget hozott.

A sorozat főszereplője a sármos török színész, Halit Ergenç volt, akit később a nézők a Szulejmán (Muhteşem Yüzyıl) című dizi főszerepében is láthattak. A Szulejmán a 10. oszmán szultán életét, egyik ágyasával, Hürremmel való szerelmi viszonyát és házasságukat dolgozza fel. Hürrem eddig ismeretlen történelemi alak volt, valószínűleg egy a mai Ukrajna területén lévő településen élő ortodox keresztény családból került Törökországba rabszolganőként.

Amikor a Szulejmán 2011-ben először került adásba Törökországban, az ország lakosságának egyharmadát ültette a képernyő elé. A külföldi sajtó „oszmánkori Szex és New York” néven emlegette és párhuzamba állította a Trónok harcával. Számos történelmet ismerő tanácsadóval és 130 fős csapattal dolgoztak a sorozat elkészítése során, ebből 25 fő csak a jelmezeket készítette.

A Szulejmán annyira népszerű volt a Közel-Keleten, hogy egyre több arab turista kereste fel Isztambult, és a török kulturális és turisztikai miniszter még az arab országok műsorszórási díjából származó bevételekre sem tartott igényt. A Global Agency becslése szerint – még ha nem is számoljuk bele a latin-amerikai vásárlókat – a Szulejmánt világszerte több, mint 500 millió ember látta. Ez volt az első török sorozat, amit még Japán is megvásárolt. 2002 óta közel 150 török sorozatot adtak el több, mint 100 országnak, köztük Argentínának, Marokkónak és Bulgáriának. Mindez a Szulejmán sikerének köszönhető.

Az ilyen dizik nemzetközi sikere csak egy jele annak, hogy a keletről érkező tömegkultúra megkérdőjelezi az amerikai pop kultúra dominanciáját a 21. században. Ergenç úgy véli a dizik ilyen mértékű sikere részben annak köszönhető, hogy az amerikai tévéműsorokkal szemben nemcsak szórakoztatnak, hanem megindítóak is. „Az amerikai sorozatok nem foglalkoznak olyan érzésekkel, amelyek emberré tesznek minket.” Törökország is figyel a Nyugatra, tanulmányozza filmjeiket és műsoraikat, hogyan lehet viselkedni egy modern, felgyorsult világban, de napjainkban az amerikai sorozatok erre kevés útmutatóval szolgálnak.

A világ minden tájára eljutó dizik témája a tradicionális értékek és alapelvek védelme a modern világ érzelmi és szellemi hatásaival szemben. A Fatmagül (Fatmagül’ün Suçu Ne?) például egy Fatmagül nevű fiatal lányról szól, akit megerőszakolnak és az igazságért folytatott harcát követhetik nyomon a nézők. Ez a sorozat Argentínában és Spanyolországban is nagyon népszerű volt, az első részt közel 1 millióan nézték. Hamarosan egy spanyol adaptáció is készül belőle, melyet napi félórás sorozatként mutatnak majd be a spanyol tévében.

A dizi a nők, társadalomban elfoglalt helyét mutatja be, miközben több probléma is feltűnik benne, mint a kényszerházasság, a családon belüli feszült viszonyok, és a gazdagok hatalma. De Fatmagül kitart, tanul, minden nehézséget legyőz, harcol az igazságszolgáltatással és végül minden fronton győz: polgárjogi igazságot nyer a bíróságon, isten is megbünteti az erőszaktevőket és az igaz szerelem is rátalál.