![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Sok évszázados múltra tekintenek vissza a török, vagy inkább oszmánnak nevezhető díszítőművészeti ágak: Tezhip, Minyatür, Katı’ Sanatı, Ebru, Hat Sanatı, Çini Sanatı és Kalemişi. Az alkotásokkal bizonyára mindenki találkozott már olvasmányai, történelmi tanulmányai során, legfeljebb azt nem tudta milyen történetük van, és kik azok, akik alkotások mögött állnak.
Úgy tűnik, hogy rohanó világunkban új aranykorukat élik ezek a művészeti ágak. Egyre-másra hirdetik művészeti iskolák, kis műhelyek, hogy megtanítják az alkotás folyamatát az érdeklődőknek. Sokan új szakmát találnak ezáltal, sokan azonban csak a munkájuk során felgyűlt stresszt oldják azzal, hogy végtelen türelmet, és odafigyelést igénylő alkotásokat készítenek. A napjainkban készített alkotásokról már egy korábbi cikkünkben is olvashattak.
Most a Tezhip, Katı’ Sanatı és az Ebru művészeti technikákkal és azok történetével ismerkedhetünk meg részletesen.
Tezhip (aranyozás): a török díszítő művészet egyik ága. A szó értelmezése: arannyal díszíteni. 18 és 22 karátos olvasztott arannyal és különböző más színekkel könyvek és egyéb lapok díszítését jelentette. Ez a művészet a szeretet, a türelem, az öröm és a kegyelem együttese.
Szultánok, vezírek, az államigazgatás magas rangú vezetői, híres emberek részére készített könyveket, különösen verses köteteteket díszítettek vele a régmúltban. Legtöbbször a Korán első és utolsó oldalát, illetve a szúrák kezdőbetűjét díszítették ezzel a technikával, illetve elválasztásként is használtak pontok helyet kis csillagokat vagy virágokat, melyet szintén ezzel az aranyozással készítettek el.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A tezhip technika legfontosabb hozzávalói az arany és a festék. Régen pasztellszíneket, így földalapú festékeket használtak, ma már készen vásárolt festékeket alkalmaznak. Az aranyfestéket úgy készítik, hogy az aranylapokat felolvasztják vízben és zselével keverik össze. A papírra – akár több rétegben – ütögetéssel, szórással ejtik rá, majd ha szükséges az aranyozott részeket polírozzák, hogy még fényesebb legyen. Van olyan módszer is, amikor gyakorlatilag rápermetezik az aranyfestéket a területre.
Katı’ sanatı, azaz a vágás művészete. A kat arab szóból ered, mely azt jelenti: vágás, és utal a készítés folyamatára, azaz arra, hogy papírból vagy bőrből vágják ki a készítés során a mintát. Az alapanyagból egy ceruza formájú pengével metszik ki az írást vagy motívumot, majd egy más színű papírra esetleg üvegre ragasztják, így mutatkozik meg maga a díszítés. A legrégebbi művek bőrből készültek, melyek a 14. századból lelhetőek fel. Papírból készült művek a 15. században jelentek meg. A 16. században az oszmán művészetben nagyon sokszor alkalmazták a technikát, és a török Katı’ művészet hatalmasat fejlődött, különösen Szulejmán szultán (1520 – 1566) időszakában használták gyakran könyvek díszítésére.
A 17. században tovább nőtt népszerűsége, a 18. században a művészeti ág fejlődését az jelentette, hogy elterjedt a virágmotívum, ezzel újra életre kelt. Már a 16. század elejétől felfigyeltek rá a keleti utazók, akik elterjesztették mint eladható művészeti tárgyat Európában.
Az ebru művészete azt jelenti, hogy sűrített folyadék tetején a színek végtelen változatosságát, azok találkozását, mondhatni táncát hozza létre a művész. Az ebru évszázadokon át hordozza titkát. A művészek egy-egy művükben a világ összes titokzatosságát, káoszát meg tudják jeleníteni a művészeti ág dinamikájával, változatosságával, és új technikák kipróbálásával, úgy, hogy a mai napig fennmaradt. Az ebru, a tezhip és a hat technikákkal együtt díszítette könyvek lapjait, fedőoldalait, vagy képek kereteit.
A ma fellelhető források alapján nem megállapítható, hogy az ebru mikor alakult ki, mikor készültek az első művek. Ennek oka, hogy a régmúltban készült könyveket gyakran felújították, és akár utólag is kerülhetett rá újabb díszítés. A ma ismert legkorábbi ebrupapír 1554-ből származik, mely a Malik-i Deylemî kalligrafikus írást gyakorló iráni művész által készített verseskötetet díszíti.
Az európaiak az ebru technikával díszített papírokat márványpapírnak nevezik. A papíron felhőre hasonlító színkeverékek jelennek meg. Innen jön a neve, mely a felhős/felhő jelentést hordozó ebri szóból ered.
Az ebru művészet végeredménye lehet non-figuratív, vagy hagyományos (pl. virág) mintával díszített, de akár ebru alapra festmény is készülhet, így hozva létre különleges művészeti alkotást.
Ezt a művészetet kutatva, korábbi alkotásokat nézegetve a legnagyobb művészekként emlegetett nevek a múltból: Hatib Mehmet Efendi, Şeyh Sadık Efendi, Hezarfen Edhem Efendi és Necmeddin Okyay.
A téma folytatása – újabb művészeti formák bemutatásával – a második részben olvasható.
Erdem Éva – Türkinfo
