Valamikor réges-régen tanácskozásra ültek össze az asszonyok.
— Miért is van az, hogy a
férfiak két, három vagy akár négy feleséget is
tarthatnak egyszerre, nekünk asszonyoknak meg be kell
érnünk egyetlen férjjel? Hát igazság ez?
Voltaképpen miért is ne tarthatnánk mi is egyszerre több férjet?
Megbeszélték ezt széltében, hosszában, aztán
elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek a kádihoz. A
kádi figyelmesen meghallgatta az asszonyok kérését aztán így szólt:
— Semmiképpen sem tartozik rám a
dolog. Az ég akarta, hogy így legj’cn, a férfinak Isten
adta a jogot, hogy több nőt is feleségül vehessen,
s ugyancsak az ég tiltotta meg, hogy asszony több
férjet is tarthasson. Ha ezen változtatni akartok,
magához Allahhoz kell folyamodnotok.
Az asszonyok távoztak a káditól s elmondották
a gyülekezetnek a bölcs szavait. Valamennyien gondolkozni
kezdtek, hogy mit is tehetnének, s végül
elhatározták, hogy folyamodványt szerkesztenek, minden aláírják, majd rákötik
egy szarka lábára, s a madarat azzal bocsátják el, hogy
repüljön egyenest az igazságos Allahhoz, s kérésüket adja át
neki.
Múltak a napok, aztán múltak a hónapok, az asszonyok
mindhiába várakoztak, küldöncük, a szarka, csak nem jött
vissza.
De azért ők nem vesztették el végképp a reményt, ma is
bizakodnak ügyük elintézésében, ma is várakoznak, s egyre
lesik a levegőeget, vajon jön-e már a szarka az igazságos Allah
válaszával.
Anatolia asszonyai, ha a házuk táján szarka telepszik egy
faágra, még manapság is odakiáltanak neki:
— Visszajöttél? Mi hírt hoztál?
Jót? Rosszat?
Még énekelgetni is szoktak ilyenkor:
Szarka szállt a ringó ágra,
A farkával billeget.
Tudjuk jól, hogy nekünk hozott
Allahtól üzenetet…
BÉNLI-BÁRI, A MACSKA
T Ö R Ö K NÉPMESÉK
E U R Ó P A K Ö N Y V K I A DÓ
B U D A P E S T 1 9 1 9