Első ránézésre egy rakı light, a török pálinka alkoholmentes változata. Sőt! Egyik-másiknak a csomagolása is olyan, amire az ember ránéz és az asztalon támad kedve táncolni.
A gazoz, ami csak annyit jelent, hogy gázos, egy nagyon népszerű török ital. Eredendően ízesített szóda, de lényegében szénszavas limonádé, vagy más néven a török Sprie. Kinézetben mégis leginkább a rakı-ra emlékeztet.
Azt nem találtam meg, ki fog az első, aki kitalálta, és mikor. De minden gazoz üdítőgyártó esküdözik, hogy ő volt az első, aki… mondjuk Isztambulban árulta…aki kupakot tett rá…aki üvegbe töltötte… stb..
De szembe pl. az ayran-al, nagyon régi nem lehet, hiszen a nagyüzemű szóda készítését Jedlik Ányos dolgozta ki 1826-ban. Persze az angol Wikipédia nem emlékezik meg a magyar feltalálóról, hanem helyette kerestek egy hazai Joseph Priestley nevű embert, és azt állítják, ő találta fel a szódát. Ráadásul már 1767-ben… na persze… ha ismernék a székely rovásírást, akkor tudnák, hogy már az Attila mellett harcoló magyarok is alkoholos szódába mártogatták az égő nyilakat. Ebből lett a tüzes víz, de ezt meg Karl May nyúlta le a Winnetou-jával… meg kellett volna skalpolni mindet..ősmagyar szokás szerint…
Na mindegy, ilyen kegyetlen a világ..igyunk rá egy gazoz-t!
Ami biztos, hogy már jóideje az egyik legnépszerűbb török ital. És ugye hazai találmány, hazai márka, stb.. És nem utolsó sorban még finom is!
Valójában az egész nem más, mint citromos szóda, szódás limonádé. Ami ki tudja miért, de nem hasonlít a megszokott sárgás színű italra. Sem színben, sem ízben. Sokkal inkább egy olyan rakı, amit valaki szódával hígított volna fel, miközben beleborult a cukortartó. No persze az ipari kémia… az nagyon tud…
Az összesküvéstelen-hívők szerint valójában 4 gyümölcs keveréke adja a jellegzetes színt, és ízt (nem pedig a hozzáadott olajos golyóscsapágyok, ahogy egyes mítoszok tartják). Ráadáskor a gyümölcsök szüretelésnél speciális verset kell mondani (ezt meg melyik fordítóprogram hozta ki???). Minden esetre a recept titkos.