A békesség vallása és a nyugat

Nyíregyháza – Az iszlám a születése utáni időkben elfogadóbb volt az újjal szemben, mint ma. Dr. Rostoványi Zsolt egyetemi tanár másodszor is Nyíregyházán járt, s ez­úttal a tradicionális vallás múltjáról és jelenéről kérdeztük.

Legutóbb arról beszéltünk, miként vet árnyékot a dzsihádizmus az iszlámra, amely a nevében is a béke vallását jelenti.

Dr. Rostoványi Zsolt: Az iszlám szó gyöke a szalima (épnek, sértetlennek lenni), s ugyanebből a szóból származik a szalam is, ami valóban békét jelent. S ellentétben az általánosan elterjedt vélekedéssel, még a dzsihád sem szent háborút jelent konkrétan, hanem a jóra irányuló, a rossz leküzdése érdekében tett erőfeszítésre utal. A mainstream iszlám szerint az iszlamisták eretnek módon értelmezik a dzsihádot, s ez az átértelmezés a Muszlim Testvérek egy korábbi vezető ideológusához, Szajjid Kutbhoz nyúlik vissza, akit Nasszer 1964-ben Egyiptomban bebörtönzött.

Milyen történelmi helyzetnek volt köszönhető, hogy a VII. században, az arábiai sivatagban egyszer csak létrejött egy világvallás, tulajdonképpen időben utolsóként a történelem folyamán?

Dr. Rostoványi Zsolt: Összetett okokról beszélhetünk, de első helyen mindenképpen meg kell említeni a távolsági kereskedelmet, ami igencsak bomlasztó hatást gyakorolt a városokban kialakult törzsiségre. A törzsek körében a bálványimádás és a többistenhit volt akkoriban érvényben. A szegényebbek, akik kimaradtak a kereskedelemből, egy idő után lázadozni kezdtek az egyenlőtlenségek miatt, s ekkor jelentkezett Mohamed, aki felhasználta az akkor már létező két nagy világvallás, a kereszténység és a judaizmus ideológiai rendszerét. Kereskedőként Mohamed is eljutott a félsziget legfontosabb vallási helyeire, s az ott tanultakat beépítette az iszlámba. Először a térségben élő zsidókat próbálta megnyerni az új vallásnak. Jeruzsálemet jelölte ki például az ima irányának, s átvette a zsidó böjt szabályait is, hogy a kedvükben járjon. Ám amikor a zsidók nem mutattak érdeklődést a törekvései iránt, akkor úgymond „arabizálta” a vallást, és kidolgozta az iszlámot, amely az első időszakban rendkívüli rugalmasságot tanúsított a meghódított területek kultúrája iránt. Az utóbbi évszázadban viszont sajnos inkább megmerevedett, s ma már egészen másképpen viszonyul az újhoz, mint egykor.

Érdekes, hogy az iszlám államok többnyire az egyenlítő két oldalán helyezkednek el. Melyikük ma a legbefolyásosabb a világpolitikában, Törökország, India, Irán?

Dr. Rostoványi Zsolt: Nehéz lenne rangsorolni őket. A közel-keleti térségben Törökországnak nagyon nagy súlya, és politikai dominanciája van. Irán szintén megkerülhetetlen szerepet tölt be, a szunnita országok közül pedig Szaúd-Arábia tör egyre magasabbra. Ugyanakkor megfigyelhető egy klasszikus szaúdi–iráni rivalizálás, szembenállás is, ami a jemeni ügyekben például markánsan nyomon követhető. A jemeni síita húszikat Szaúd-Arábia azért kezdte támadni, nehogy Irán hatása alá kerüljenek. India alapvetően hindu ország, de annyi muszlim él itt, hogy Indonézia után a második helyen állnak a ranglistán. Azt viszont mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy – néhány kivételtől eltekintve, s leszámítva például az öböl menti olajtermelő országokat – az iszlám államok többsége alárendelt szerepet játszik a világgazdaságban. Talán a lemaradás miatti keserűségből is fakad a nyugat ellen irányuló haragjuk. Amit viszont nem neveznék nyugatellenességnek, mert bár elutasítják az USA közel-keleti politikáját, a gyermekeiket mégis amerikai egyetemeken taníttatják.

A cikk folytatása>>>

szon.hu