Esztergom ostroma

A török expanzió 1300 körül vette kezdetét. 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt. A XVI. század első évtizedeire már birtokolták Egyiptomot, Elő-Ázsiát, Kis-Ázsiát, a Fekete-tenger körzetét és a Balkánt egészen a Száva és a Kárpátok vonaláig. Egy olyan világbirodalom feszült déli határainknak, amely jóval gazdagabb volt a korabeli Magyar Királyságnál. Ekkoriban a magyar uralkodó évi jövedelme alig érte el a török szultán bevételének századrészét.

II. Lajos halála után felesége, Mária révén a Habsburgok tartottak igényt a magyar trónra. Így következhetett be az, hogy 1526-ban egyidejűleg két királya is volt az országnak: Pozsonyban I. Ferdinánd főherceget, V. Károly német-római császár öccsét, Székesfehérvárott pedig Zápolya János erdélyi vajdát emelték a trónra. Ez az 1541-ig tartó áldatlan állapot „a kettős királyság kora” elnevezéssel vonult be a magyar történelembe.

A török háborúk idején Neszmély lépésről lépésre veszített korábbi jelentőségéből. Mohács után, 1529-ben a török nem foglalta el azonnal az országot, csupán végigdúlta, kirabolta. Nincs krónika, amely nyilvántarthatta volna, a szinte évente megismétlődő támadásokat, dúlásokat. Csak a végeredmény, a kihalt és elpusztított falvak sora tanúskodott a véres eseményekről. A Neszmélytől alig több mint tíz kilométerre lévő Tata, illetve a húsz kilométerre fekvő Komárom birtoklásáért folytatott harc közvetlenül vagy közvetve érintette falunkat is. A török első, 1529-ben bekövetkezett támadása során felégették a községet. 1537-ben azt javasolták I. Ferdinándnak, hogy 6470 forintos tartozása megváltására adja zálogba a dunai naszádosoknak Neszmél, Almás és Füzitő falut. 1550-ben valószínűleg már nem éltek a naszádosok vajdái. Így a birtokjog visszaszállt a királyra, aki újból elajándékozta ezeket a településeket.

Az esztergomi és a tatai vár birtoklásáért folytatott ostromok, a meg-megismétlődő török támadások hadmozdulatai közül az egyik érintette Neszmélyt is. A törökök 1543. augusztus 8-án elfoglalták Esztergomot. A város lakói Komáromba menekültek. Az esztergomi sikert követően Tata ostromára készülő padisah előre küldte Ulama béget és Mohamed Khánt. „Azután csütörtökön (augusztus 16.) maga is elindulván Uszturgun várától, Uszturgun és Tata közt, olyan helyen, a honnan látni lehetett a gyauroknak Komaran nevű várát, Neszmil nevű falu közelében állapodott meg és szultáni sátorába tért.” A parancsnok, Tasso Hannibál feladta Tata várát. A megfutamodott Tassót a király katonái elfogták, és a komáromi vár udvarán lefejezték.

(…)

Az esztergomi vár a Dunakanyar egyik uralkodó pontjára, egy 156 méter magas meredek, sziklás hegyre épült, amihez nyugat felől az érseki- vagy Víziváros kapcsolódott. Utóbbitól szintén nyugatra terült el a királyi város, amely nem érintkezett közvetlenül Esztergom többi részével. A vártól délre magasodik az a Szent Tamás-hegy, ahonnan 1543-ban az ostromlók az egész várudvart tűz alatt tarthatták. Buda eleste után Esztergom stratégiai fontossága felértékelődött, hiszen mind az új vilajetközpont védelmének, mind Bécs ostromának bázisául szolgált.

Folytatás

Forrás: hungaryfirst.hu