Két hete még pólóban rohangáltunk, aztán máris elő kellett venni az esőálló felszerelést. Erre mit látunk? Esik a hó… November elején… Ilyenkor még Magyarországon sincs hó. Én meg jól eljöttem egy déli mediterrán országba… Az egész úgy kezdődött, hogy még sütött a nap. Bár nem volt forróság, de azért elég meleg volt. Majd elkezdett esni az eső. Na, tessék, itt a tél. Isztambulban a tél ugyanis egyet jelent a vég nélküli esővel. Néha azért van hó is, amikor a gyerekek tepsiben szánkóznak a meredek utakon. Szánkó nincs, mert annyi ideig nem marad meg a hó. Viszont azon az egy napon, míg tart, az iskolában szünet van. Mert olyankor a közlekedés is… pont mint Budapesten, csak itt kicsit több a kocsi, így a dugónak is más a mértékegysége.
De mindez csak januárban szokott előfordulni. Régebben gondoltam is, ha Sema januárban jön Magyarországra, akkor majd mutatok neki rendes telet. Közben azért kiderült, hogy Magyarországon nem, de Törökországban annál többször látott havat. Most viszont november van. Annak is az eleje. Jó jó, hogy hideg van, de ennyire? Az esőnek meg csak nem akar vége lenni. Az utca túloldalára lassan csak csónakkal lehet átjutni. Milyen jó is ilyenkor, hogy a kenyér házhoz jön 🙂 Így a hétvégét megúszhatjuk úgy, hogy nem kell a lakást elhagyni. Persze valami úgyis van, amiért mégis csak elő kell halászni a fűtött búvárfelszerelést, és ki kell lépni az ajtón. De ez még mindig csak eső. Most viszont már hó is van! És az a jobb, mert tegnap reggel olyan „eső” volt, hogy vízszintesen szálltak a jégdarabok. Alig bírtam a szivárványt lefényképezni a hajóról, mert annyira fújt a szél, hogy két kézzel kellett kapaszkodni. A szivárvány viszont nagyon szép volt,hála annak, hogy a hátunk mögött igencsak sütött a nap. Ez egy teljes szivárvány volt. A másik vége és további képek itt láthatóak. Más beszámolók és képek a bloggon>>>>>
http://isztambul.info/blog/2015/02/23/ho-isztambulban-2/