Ízvadászat az Erciyes-hegység lábánál

Addig nem is fogyasztottak igazi, autentikus török ételt, amíg nem kóstolták a gazdag és fűszeres kayseri ételeket. A számos civilizáció találkozópontjának számító város és a környező régió az igazán finom ételeiről híres.

Anatólia a természeti szépségek és a gazdag történelem tárháza, nem is beszélve a rengeteg ízletes ételről, amelyek mind felfedezésre várnak. Ha belemerülünk a hagyományos ételek tengerébe, nemcsak az ízekről, hanem a mögöttük meghúzódó kultúráról és az ételek történetéről is sok mindent megtudhatunk. Azt is mondhatnánk, hogy egy terített asztal mögött ülve fedezhetjük fel a várost.

Ha Kayseribe tervezünk kulináris utazást, reggelizzünk jó korán és próbáljunk napközben nem eszegetni, hogy egy kiadós vacsora keretében majd minden helyi specialitást megkóstolhassunk. Arra azonban érdemes felkészülni, hogy egy ilyen kiadós vacsora a fogyókúrának nem tesz jót!

Kayseri jellegzetes ételei közé tartozik egy padlizsános, bárányhúsos rakott étel, amit forró edényben sütnek meg, és egy ökörfarokból készült étel is.

Civilizációk kulináris meséje

Kayseri Anatólia élelmiszer-kereskedelmi központja volt már évezredekkel ezelőtt. A környéken az első települést i. e. 3000-4000-ben alapították a hattik, Anatólia őslakosai, akik előkészítették az utat a hettiták számára. Ez a település Kültepe volt. Anatólia első ékírásos kőtábláját is Kültepében találták, amely az első kereskedelmi központ volt a vidéken. Mivel az ezen a táblán olvasható szöveg élelmiszerekről is szólt, így elmondhatjuk, hogy az ételekről szóló legrégebbi cikket Kayseriben írták. Kayseri fontos kereskedelmi központ volt, így itt több népcsoport is megfordult. Ennek köszönhetően alakult ki Kayseri ma ismert kultúrája és konyhája.

A mantı, a hagyományos török tésztaétel, története Kínában kezdődik és Kayseriben ér véget. Az étel a Selyemúton érkezett meg Anatóliába, útja során sok változáson ment át, végül a régióban kapta meg jelenlegi formáját. Valójában sokféle mantı létezik, de Törökországban az igazi a Kayseri mantı. Ez az étel kisméretű töltött tészta, fokhagymás joghurttal és olvasztott vajjal öntik le, valamint pirospaprika pehellyel és mentával megszórva tálalják. Annak ellenére, hogy kiadós étel, nem főételnek, hanem előételként fogyasztják.

Török ízek: a pastırma

Egy másik hagyományos étel, amelyet Kayseriben minden étkezés alkalmával megtalálhatunk az asztalon, a pastırma. Ez egy fűszerezett, levegőn szárított, pácolt marhahús, néha török szalonnának is nevezik. Római forrásokból tudható, hogy a törökök készítettek először pastırmát és közvetítésükkel jutott el Anatólia minden részére, majd a közép-ázsiai vándorlás után Európába is. A nomád török törzsek hosszú vándorlásaik során fogyasztották a pastırmát, amit ekkor még úgy készítettek, hogy a húst megszárították, megsózták és vadon élő növényekkel fűszerezték, majd a nyereg alatt tárolták. Annak ellenére, hogy a mai elkészítési mód megváltozott, máig kedvelt étel a törököknél. Több fajtája is létezik, ezek közül az egyik különlegesség a kaǧıt pastırma (a pastırma szeleteket petrezselyem ágyra tesszük, török zöldpaprikával, paradicsommal, reszelt sajttal együtt, sütőpapírba csomagoljuk és sütőben megsütjük), a másik pedig a pastırma turşusu (pácolt pastırma).

Minden, ami piros

Kayseriben van egy szín, ami a vacsoraasztalokat uralja és ez nem más, mint a piros. A paprika mellett Kayseri legnagyobb pirosszín-forrása a labdarózsa, amit italok, saláták színesítésére és az asztalok díszítésére is használnak, de pácolt/savanyított formában is fogyasztják. A gilaburu pedig egy Törökországban őshonos növény, egy gyümölcs, amely csak Kayseriben, Anatólia északi és középső részén, az erdők szélén nő. Ebből a gyümölcsből frissítő italokat készítenek, amelyek szintén elengedhetetlen kellékei egy vacsoraasztalnak.

Több száz Yılkı ló az Erciyes-hegység szoknyájánál

Aki Kayseribe látogat, mindenképpen kóstolja meg a sucukot (marhahúsból készült egyfajta kolbász) a közeli Hürmetçi nevű faluban.

A település jellegzetessége még a Yılkı ló, mely – az amerikai musztánghoz hasonlóan – szabadon él. Leírhatatlan élmény látni a több száz lovat vágtázni az Erciyes-hegység lábánál, különösen naplementekor. Olyannyira magával ragadó, hogy az ember késztetést érez arra, hogy velük szaladjon.

Kayseri történelmi és kulturális gazdagságán jól tükröződik, hogy számos kultúra befolyásolta. Mivel mindig is a kereskedelem egyik fő központja volt, egy igazán különleges kultúrmozaikká vált. A város ennek köszönheti gasztronómiai gazdagságát is.

Így, ha majd egyszer erre visz útjuk, az Erciyes-hegység lábánál mindenképpen álljanak meg, de ne felejtsék el, hogy legyen elég hely a hasukban az itteni finomságoknak! Ahogy a török mondja: Afiyet olsun!

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo