A Meddahlik egy török színházi forma volt, amelyben egyetlen, meddah néven nevezett mesemondó szerepelt. Kezdetben ezek a mesemondók Törökországban és a török nyelven beszélő országokban szórakoztatták a közönséget, később ehhez hasonló műfajjal Ázsiában, a Kaukázusban és a Közel-Keleten is lehetett találkozni.
Az előadás ilyen formája a 16. századtól kezdve népszerű volt az Oszmán Birodalomban. Az előadás általában egyetlen témáról szólt, a meddah különféle karaktereket személyesített meg és különböző kellékeket (esernyő, zsebkendő, fejkendő) használt, ezzel jelezve, hogy most melyik karakter bőrébe bújt.
A meddah előadásának fontos szerepe volt a retorika elsajátításában, éppen ezért Törökországban különösen nagy becsben tartják.
A történelem folyamán a meddah különösen fontos szerepet töltött be, mert a mesemondók történetei által a túlnyomórészt írástudatlan lakosság oktatásban és szórakoztatásban is részesült. A meddahkok karavánszerájokban, piacokon, kávéházakban, mecsetekben is felléptek és volt, hogy előadásaikkal élénk vitát váltottak ki az emberek között.
A meddah tarsolyában mindig többféle műfajú történet volt, a romantikustól a legendáig, az adott helyszín és a közönség összetétele alapján választott a repertoárjából. Előadásmódja attól is függött, mennyire tudott jó kapcsolatot kialakítani a hallgatóságával. Volt, amikor improvizált, sokszor vicceket is mesélt és néha az aktualitásokat is beleszőtte történeteibe. Noha néhány meddah napjainkban is dolgozik még, vallási és világi rendezvényeken lép fel és televíziós műsorokban is szerepel, a műfaj mára már elvesztette eredeti oktatási és társadalmi funkcióját a tömegtájékoztatás fejlődése és különösen a tévék megjelenése miatt. Ezért is fontos, hogy a meddah művészete 2008-ban felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Listájára.
Forrás: ich.unesco.org, en.wikipedia.org
Kollár Kata – Türkinfo