József Attila városában egy hídról nézni a Dunát

ataol33A bécsi Nyugati pályaudvarról

Reggel 8.30-kor indult a budapesti gyors szelíden ringatózva

Zsebemben egynapos magyar vízum

Egy célom van csak József Attila városában egy hídról nézni a Dunát

Gyermekkorom égboltja Fölöttem Tiszta kék, vándor felhőkkel

És gyermekkorom füvei végig a sínek mentén

Ha egyszer Eltévednék e földi zűrzavarban Már-már elveszíteném józan eszem

Mi másban Tudnék megkapaszkodni Mint felhőkben és füvekben….

Álom volt-e az erdőből Kirobbanó három gazella

Mint három kisiskolás Boldogan, önfeledten

Szökellve Ugrándozva József Attila Állomásokon áthaladva

Városod felé Fut a vonat

Az állomásépületek előtt a vasutasok − férfiak vagy nők −

Megállnak begombolt egyenruhában Tisztelettudón Feszes vigyázzban

Majd visszafordulnak az épületbe Fiatal szőke lány a vonat folyosóján

Körmét vágja erotikus csattogással

És kidobja az ablakon át

És bánatos falusi temetők

Hervadt virágokkal Dülöngélő fakeresztekkel

József AttilaHol van a sírod Nem tudom Nem is akarom tudni

Nem szeretek temetőkbe járni

Nehéz csalódottan megérinteni az ürességet

Egyetlen célom van ezzel az utazással

A te városodban

Egy hídról lenézni a Dunára….

Négy török vers József Attiláról (megjelent a Napút 3., József Attila- emlékév c. mellékletében)