20 éve járom Izmir utcáit, és csak egyetlen gondom van a várossal: hol vannak a több mint 2000 éves város építészeti emlékei? Hol vannak azok az épületek, templomok, hivatali épületek, melyeket más – hasonlóan hosszú történettel rendelkező – városokban könnyedén megtalálunk?
Sokáig azt hittem, hogy valamennyi a törökök „bontsuk le és építsünk újat” elvének esett áldozatul. Csak mióta török nyelven is utána tudok nézni a város történetének, illetve elmegyek és meghallgatok ezzel kapcsolatos előadásokat, azóta tudom, hogy csak részben van igazam.
1922. szeptember 13. és szeptember 17. között ugyanis olyan tűzvész pusztított Izmirben, ami gyakorlatilag megsemmisítette a teljes mai belvárost.
Szeptember 13-án Basmane – az akkori örmény – kerületből indult el a tűz, és a szélnek köszönhetően gyorsan terjedt el a teljes belvárosban, a mai Fuar területén, egészen a tengerpartig. A visszaemlékezések robbanások hangjairól számolnak be.
Figyelembe véve, hogy mindössze pár nappal ezt megelőzően, szeptember 9-én szabadult fel a város a görög uralom alól, egyértelmű, hogy a tűz keletkezése nem a véletlen műve.
A török hadsereg tűzoltóságért felelős vezetője, Paul Greskovi így írt jelentésében: „Szeptember 11-12 éjszakáján az örmény negyedbe hívtak bennünket egy tűzhöz. A Rumeli kórház udvarán 120-150 rumeli nő és gyermek ordítozott kétségbeesve, hogy az örmények felgyújtották őket. A tüzet eloltottuk. Szeptember 13-án 10.30-kor szintén az örmény negyedbe, egy ház pincéjében keletkezett óriási tűzhöz riasztottak minket. Miközben ott oltottunk, jött a hír, hogy az örmény templomban is tűz keletkezett. Odavonultunk, és azt láttuk, a templom épülete nem ég, azonban a kertjében rengeteg tárgyat gyűjtöttek egybe, amit olajjal locsoltak le és meggyújtottak. Oltás közben tüzet nyitottak ránk, és a csövek, tartályok megsérültek.” (forrás: izmirfx.mekan360.com)
A jelentéseket a mai napig kutatják történészek és újságírók. Időről időre cikk vagy könyv jelenik meg a témában (pl Marjorie Housepian Dobkin amerikai írónő könyve İzmir 1922 Bir Kentin Yıkımı, mely 1971-ben jelent meg, és 2002-ben adták ki törökül). A teljes igazságra soha nem fog fény derülni, és cikkünknek sem célja ennek boncolgatása. Inkább csak sajnáljuk, hogy nem láthatunk már olyan épületeket, mint például az Agia Fotini ortodox templom, melynek a tűzvész előtti és a tűz- és felrobbantása utáni állapotát megmutatjuk.
A város leégett részein a Török Köztársaság, és legfőképpen Izmir önkormányzata 1923 és 1930 között küzdött azért, hogy a várost a hamvaiból újraépítse.
Erdem Éva – Türkinfo