Törökország világörökségei – Bursa és Cumalıkızık

Az UNESCO világörökségi listájára kerülés éve: 2014.

Listán elfoglalt helye: 1452.

Elhelyezkedése: Márvány-tengeri régió, Bursa

Kategória: kulturális örökség

Bursa az Oszmán Birodalom első fővárosa, mely az Uludaǧ-hegység északnyugati lábánál található, Cumalıkızık pedig egy 700 éve alapított kisváros. Mindkettő 2014-ben került fel az UNESCO Világörökségi Listájára.

A legkorábbi ismert város a területen Kiosz volt, melyet V. Philipposz makedón király adományozott I. Prusziasznak, Bithünia királyának i. e. 202-ben, Pergamon és Hérakleia Pontica ellen nyújtott segítségéért cserébe. Prusziasz saját maga után Pruszának nevezte el a várost.

Prusza hamarosan nagyváros lett a Selyemúton, és néhány évtizeden át az Oszmán Birodalom fővárosa is volt. A két alapító szultán, Orhan és Oszmán sírja is itt található, és ez a bölcsője a Birodalom egységes építészeti stílusának. A várost „Zöld Bursa”-nak is szokás nevezni az Uludaǧ lábait borító sűrű erdői miatt. Később is fontos kereskedelmi és közigazgatási központ maradt. Az oszmán időszakban Bursa volt a legfontosabb selyemforrás. Iránból és Kínából kapta a selymet, melyet aztán helyben használtak föl kaftánok, párnák, hímzések és más selyemből készült ruhaneműk, dísztárgyak készítéséhez. Az egyes anyagok elkészítéséhez arany és ezüst szálakat is használtak, ami rendkívül drágává tette az itt készülő luxuscikkeket, hiszen a selyemfonálra kézzel tekerték fel a hihetetlenül vékony ezüst- illetve aranyszálakat.

A Yesil kerületben áll a Yesil Cami, vagyis a Zöld Mecset, melyet I. Mehmed szultán uralkodása alatt építettek. Az épületben, mely Bursa szimbólumának is tekinthető, lenyűgöző márvány alkotásokat láthatunk, nem véletlen, hogy a nyolcszög alakú, kívülről is színes csempékkel borított épületet Bursa ékkövének becézik. Kertjében áll Yesil türbéje, ahol I. Mehmed sírja is fekszik. Ennek közelében található a Néprajzi Múzeum, amit szintén érdemes felkeresni. Több festői mecset is áll Bursaban. A Yildirim Beyazit a legelső, ami oszmán stílusban épült, az Emir Sultan és a szeldzsuk stílusú Ulu dzsámi (Nagy mecset) is megéri a látogatást.

Az Ulu dzsámi Bursa legnagyobb mecsete, a korai oszmán építészet egyik kiváló példája. 1396–1400 között Ali Necar építette I. Bajazid szultán parancsára. A mecset négyszög alakú, húsz kupolával rendelkezik, melyek négyszer ötös elrendezésben találhatóak és tizenkét oszlop tartja őket. A mecsethez két minaret tartozik. Belső terét 192 hatalmas falfelirat díszíti, melyeket híres iszlám kalligrafikusok készítettek. Található benne egy szökőkút (şadırvan) is, a hívők ima előtti rituális tisztálkodáshoz.

Bursa egyik legszebb, művészi alkotásként is számontartott épülete a Muradiye. II. Murád szultán uralkodása alatt jött létre ez a komplexum 1424–1426 között. A mecset mellett az épületben fürdő, konyha és mauzóleum is található, melyben a szultánon kívül az uralkodócsalád tagjai és más, fontos tisztséget betöltő személyek nyugszanak.

De nemcsak történelmi épületekből, hanem termálvízből is kifogyhatatlan a vidék. Bursában többezer fürdőt találunk, melyek eredete még a római hódítás idejére vezethető vissza. Ők építették ki a termálvíz-vezetékeket szerte a városban.

Bursa a török autógyártás központja, ahová a Fiat és a Renault telepített üzemeket. A város ipari parkjában textil és élelmiszergyárak (például Coca-Cola és Pepsi) kaptak helyet. A kiváló talajon korábban virágzó mezőgazdaság az egyre erősödő iparosodás következtében jelenleg hanyatlik. Gyorsan növekvő gazdasága miatt Bursa az „anatóliai tigrisek” csoportjába tartozik.

A város turisztikai szempontból is rendkívül vonzó; a közeli Uludağ-hegység síparadicsoma vonzza a külföldi vendégeket, az ókor szerelmesei pedig a közelben található Nikaia (mai nevén Iznik) városába látogathatnak el.

Cumalıkızık falut még az oszmánok alapították Orhan Gazi oszmán szultán uralkodása idején, és logisztikai központ szerepét töltötte be Bursa ostrománál. A település hosszú ideig egy teljesen elfeledett kis falucska volt, míg időközben a közeli nagyvárosba olvadtak a környező kis falvak, addig Cumalıkızık kimaradt ebből, ezáltal a mai napig megőrizhette a korai oszmán időszak stílusát, vagyis a falu az idők során alig-alig változott.

A szóbeszéd szerint az oszmán időkben az oguz törzsből származó Kızık klán alapította a várost, miután a Karaçeli törzs letelepedett itt. Annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy viszály alakuljon ki a két törzs között, Ertuǧrul szultán elrendelte, hogy hét daliás kızık ifjú vegyen feleségül hét gyönyörű karaçeli lányt. Végül ez a hét dalia alapította meg Kızık települést, ami később Cumalıkızık néven vált ismertté.

Napjainkra a falu már egybeépült Bursa egyik külső kerületével. A falu legfőbb jellegzetessége 270 oszmán kori lakóháza, amelyek túlnyomó többsége restaurálás alatt áll, de 60-ban még ma is laknak.

A jellegzetes oszmán stílusú házak háromszintesek és egymáshoz épültek, ami a békét, a testvériséget, az együttműködést és a jószomszédi viszonyt jelképezi.

Amikor belépünk ebbe a bájos faluba, olyan mintha visszautaznánk az időben, nosztalgikus hangulatunk támad, ahogy a kőházak között sétálunk, elhaladunk a kis pékségek mellett, amelyek a finom pékáru illatát árasztják, és az ősi pincék mellett, melyek kék, rózsaszín, piros és lila házak.

A kisvárosban van egy mecset is, amelynek neve Cumalıkızık. A mecset 300 év előtt épült és 1916-ban újjották fel.

Forrás: hu.wikipedia.org, kvmgm.ktb.gov.tr, goturkeytourism.com, tourmaketurkey.com, mienkavilag.hu

Képek forrása: tourmaketurkey.com

Kollár Kata – Türkinfo