A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.
Törökországban ezernyi olyan kis falu van, amely mellett csak elhaladunk, de soha nem állunk meg, soha nem mutatunk érdeklődést iránta. Ezek a falvak – ahogyan más országokban is – lassan elnéptelenednek, mert a fiatalok már nem találnak megélhetést közvetlen lakhelyükön, és nincs motivációjuk, miért is lenne érdemes ott lakni. Ezt a sorsot kerülheti el Germiyan falu, mely szerencséjét egyetlen ott élő asszonynak köszönheti.
Nuran Erdenre eleinte furcsán néztek az emberek. Fogta az ecseteit, a festékes dobozait, sétált a faluban és ide is, oda is színes képeket festett a hófehér girbegurba házfalakra. Ez 2015-ben történt. Ő csak mondogatta: szívesen csinálom, számomra ez nem fáradság. Egy idő után az erre járó idegenek is felfigyeltek, majd jöttek mások is, hogy lássák. Pár éve már fesztivált is rendeznek a faluban, ahol helyi terményeket és kézműves termékeket árusítanak. A látogatók pedig szívesen jönnek.
Motívumai legfőképpen virágok, néha egy-egy állat. Jellemzően porcelánon és szőnyegeken is alkalmazott mintákat fest. Nem csoda, hiszen maga is szőnyegkészítést tanult 1992-től a Trakya Egyetemen.
Nuran asszony olyan híres lett, hogy 2017-ben meghívott vendégként szerepelt Kadiköy kerületben, az Isztambuli Falfestmény Fesztiválon. Munkáját fáradhatatlanul folytatja tovább falujában is. Van, amikor csak díszítési céllal fog bele, van, amikor a festménnyel ajándékozni kíván. A lenti videóban elmondják, hogy a felvétel idején éppen egy eljegyzésre készülnek a faluban, és nászajándékként készíti a művész a menyasszonyi ház falára a képet. Mikor mi látogattuk meg a helyet, kérdésemre a lépcső mellett sorakozó virágokat locsoló hölgy elmesélte, hogy ebben a házban édesapja élt. A férfi sajnos tavaly elhunyt, de egész életében a helyi iskola tanítója volt, és többek között a festő Nurant is tanította gyermekkorában. A legutóbbi pedagógusnapon emlékezésképpen festette tanára házára ezt a képet, melyre a tanár úr itt élő felesége és lánya is büszke.
Bármily hihetetlen, a pici, alig több, mint 1200 főt számláló falu, amit korábban soha senki nem keresett fel, mindössze egy órányi távolságra van a sok milliós Izmirtől, és 15 percre a világ minden tájáról látogatott nyaralóvárostól, Çeşmétől.
Nincs más dolgunk a faluba érkezve, mint sétálni a pici, kanyargós utcákon. A helyiek nagyon barátságosak, messziről mosolyogva köszöntik a látogatót, és ha az ember azt szeretné, szívesen beszélgetnek velük. Látogatásunkkor én is így tettem, továbbá láttam is az álmos, napos délutánon kis székeiken üldögélő, társalgó asszonyokat.
Van egy kávézó, ahol frissítőt ihatunk. Van már egy-két étterem is, ahol falusi reggelit kínálnak. Bátran vásároljunk zöldséget, gyümölcsöt az árusoktól, mert garantáltan friss, és egészséges terméket kapunk. Nagy tömegre nem kell számítanunk, csak a fesztivál idején, melyet valamikor kora ősszel rendeznek meg, évente változó időpontban.
Kérem az olvasókat nézzék meg a videófilmet, és ismerkedjenek meg ezzel a rendkívüli asszonnyal. Elmondja hogyan kezdte, és hogy ma is szívesen folytatja a festést. Biztatja a fiatalokat, hogy fogjanak falujuk érdekében vállalkozásba, és nyissanak vendéglátóhelyeket.
Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo