Hiába építette ki hatalmi rendszerét, erősen aggódik Erdogan

A török elnök kétségtelenül megerősödött a puccskísérlet után, de az önkormányzati választásokon azért lesz miért izgulnia.
Számos eltérő forgatókönyv, sőt összeesküvés-elmélet napvilágot látott már a 250 életet követelő 2016-os törökországi puccskísérlettel kapcsolatban. Az eseményeket követően szinte azonnal felmerült például, hogy a történtek mögött maga Recep Tayyip Erdogan török elnök áll, vagy makacsul tartja magát az az elképzelés is, hogy az amerikai hírszerzésnél futottak össze a szálak. Mint arról lapunk is hírt adott, a minap az uniós ügyekre szakosodott EUObserver írta meg, hogy egy Svédországban élő török ellenzéki újságíró „szerzett meg” egy dokumentumot, melyben Serdar Coskun török ügyész a puccs éjszakáján részletesen ismerteti az eseményeket, köztük olyanokat is, melyek akkor még meg sem történtek. A cikk szerint ebből levonható a következtetés, hogy a hatalom tudott a puccskísérletről, és saját kezében tartva annak folyását, hagyta megtörténni, hogy később a megtorlásokkal leszámolhasson ellenfeleivel.

„Hogy pontosan mit tudhatott a török vezetés, az jobb esetben is majd évtizedek múlva, a levéltári források megvizsgálásával fog kiderülni” – értékelte az információ hitelességét lapunk megkeresésére Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutatója. „Annyi már most bizonyos, hogy a hadseregen belül volt egy, de valószínűleg több olyan csoport, amely elégedetlen volt a kormánnyal. Nem véletlen az sem, hogy 2016 nyarának végéig tervben volt a gülenisták eltávolítása a hadsereg soraiból. Úgy tűnik, hogy az erre adott válasz nem volt megfelelően előkészített, és amúgy is idő előtt leleplezték a puccsot. Részben emiatt is kerültek kényszerhelyzetbe a szervezkedők” – folytatta a Törökország-szakértő. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy Törökországban a Gülen-mozgalom és a kormány közötti konfliktus már 2013 vége óta zajlott. Így a kormányzati kontroll növelése, a személycserék, a mozgalom bankjának, vagy a hozzájuk tartozó média – és cégbirodalom állami ellenőrzés alá helyezése már ekkor megkezdődött, csakúgy mint a letartóztatások. Hasonló módon pontosan lehetett tudni, hogy mely oktatási intézmények tartoznak a gülenistákhoz.

A szakértő azzal egyetértett, hogy Erdogan viszont kétség kívül igyekezett maximálisan kihasználni a puccskísérlet után nyert társadalmi támogatást. „Az alkotmánymódosítás és az elnöki rendszer bevezetése voltaképp a már szilárdan kormányzó Erdogan de facto hatalmát biztosította be de jure. Erdogant 2014-ben választották államfővé, s bár jogkörei inkább szimbolikusak voltak, gyakorlatilag ő irányította a kormányt, nem a miniszterelnök. Ez a hatalomépítés azonban több mint egy évtizedes folyamat volt, amit a Gülen-mozgalommal folytatott háború csak felgyorsított” – tette hozzá. Egeresi rámutatott, a kormányforma megváltoztatása óta néhány újabb intézményt az elnök alá rendeltek, de alapvetően a hatalomépítés befejezettnek tekinthető, jelenleg ennek a megtartása okoz nehézséget, pontosabban a gazdasági válság okozta népszerűségvesztés minimalizálása.

Hogy a hatalom „központosítása” mennyire sikerült, hogy a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) uralma mennyire szilárd, hamarosan ismét megmérettetik, március 31-én ugyanis önkormányzati választásokat tartanak Törökországban. „A szavazáson a polgármestereket, a megyei tanácsok tagjait választják, tehát fontos belpolitikailag, és a helyi hatalmi viszonyokat illetően, ugyanakkor nem befolyásolja Erdogan elnökségét vagy a parlament összetételét. Sőt, amennyiben nem lesz előrehozott választás vagy alkotmánymódosítás, akkor 2023-ig nem is lesz újabb voksolás az országban. Az önkormányzati választás ugyanakkor fontos lakmusz-papír lesz a kormány népszerűségének mérése szempontjából” – értékelte a választások tétjét a Törökország-szakértő. Egyúttal arra is rámutatott, egyelőre nagy az aggodalom a kormány részéről, a gazdasági nehézségek miatt nő az elégedetlenség, miközben saját szavazótáborának mozgósítása is egyre nehezebb.

Folytatás

Forrás: nepszava.hu