„A pillangó álma” – óda a költőknek és a költészetnek

Húzós volt a hét és péntek este megnéznél egy jó filmet, vagy csak olyan hideg van, hogy az orrod hegyét sem szeretnéd kidugni a lakásból? Szereted a török filmeket és sorozatokat? Netalántán Kıvanç Tatlıtuğ a kedvenc színészed?

Ha ezekre a kérdésekre igen a válaszod, akkor ajánlunk neked egy igazán szívbemarkoló filmet, melynek címe: „A pillangó álma” (Kelebeğin Rüyası).

A történet Törökország északi részén, a Fekete-tenger partján, Zonguldakban játszódik, 1941-ben.

„A pillangó álma” számomra az egyik legmeghatározóbb török film, amit valaha láttam. A film készítője, írója és egyik szereplője is Yılmaz Erdoğan török költő, aki ezzel a költészetről, ifjúságról, fiatal szerelemről, a rendszer elleni lázadásról és a TBC elleni harcról szóló filmmel tért vissza a filmvászonra. A történetben ő maga is feltűnik, mint nagyra becsült költő és nem mellesleg a két főszereplő tanára és legjobb barátja, Behçet Necatigil.

A film háttértörténetét a II. világháború zűrzavaros időszaka adja. A Zonguldakban és a környező településeken élő férfiaknak kényszermunkában kell dolgozniuk a zonguldaki szénbányában.

A történet középpontjában két fiatal költő áll, Rüştü Onur és Muzaffer Tayyip Uslu, akiket Mert Fırat és a török sorozatok sztárja, a Magyarországon is ismert Kıvanç Tatlıtuğ játssza. Bár a film igaz történeten alapul, Onur és Uslu a valóságban is létező személyek voltak, mégsem annyira ismert költők, még Törökországban sem. Mindez főként annak tudható be, hogy nagyon fiatalon, huszonéves korukban mindeketten TBC következtében hunytak el, és bár verseiket később tanáruk kiadatta, mégis feledésbe merültek.

„Ne írj szerelmes verset” – írta az osztrák költő Rainer Maria Rilke a „Levelek fiatal költőknek” című versében. Ez azonban nem olyan tanács, amit a két fiatal megfogadna, sőt a szerelemes versek állnak a film középpontjába, mindketten ugyanabba a lányba szerelemesek és a neki címzett verseikkel szeretnék elnyerni szerelmét.

Rüştü és Muzaffer közös szenvedélye a versírás. Álmuk, hogy verseik nyomtatott formában is megjelenjenek a jónevű irodalmi újságban, a Varlıkban. Mentoruk a tanáruk, Behçet Necatigil. „Három dologra van szükségetek ahhoz, hogy jó verset írjatok” – mondja nekik egyszer. „Ötletre, írógépre és papírra.” Lehet, hogy az ötlet nem jelent problémát, a másik kettőt azonban elég nehéz megszerezni.

Még valami összeköti őket: mindketten tuberkulózisban szenvednek.

Főhőseink legfőbb problémája azonban nem ez, hanem, hogy múzsájuk egy középiskolás lány, aki egy gazdag helyi üzletember lánya. Az apa nem nézi jó szemmel, hogy lánya ezekkel a beteg fiatalokkal találkozik, beszélget. Rüştü és Muzaffer azonban Suzan (Belçim Bilgin) hatására válik költővé és barátság is szövődik köztük. A fiúk fogadást kötnek egymással, hogy el tudják dönteni, kinek a barátnője legyen Suzan. Mindketten írnak neki egy verset név nélkül, és amelyikük verse jobban tetszik a lánynak, az nyeri a fogadást.

Hogy mi lesz a fiatalok sorsa, kinek a versét választja végül Suzan, azt most nem árulom el. Ha tudni szeretnétek, mi lesz a történet vége, feltétlenül nézzétek meg!

Dicsőség illeti a készítőket, Gökhan Tiryakit (operatőr), Rahman Altınt (vágó), Hakan Yarkınt (kreatív igazgató) és Gülümser Gürtuncat (jelmeztervező). A legnagyobb elismerés azonban Yılmaz Erdoğannak szól, aki  nem csak a film írójaként és rendezőjeként állja meg a helyét ebben a filmben, de költőként is jeleskedik.

Forrás: Hürriyet Daily News

Kollár Kata – Türkinfo