Neşe Erdok: a nyers, de érzékeny festőnő

Sokan gondolhatnák, hogy a török nők a férfiak árnyékában éltek az Oszmán Birodalomban. Ha azonban közelebbről is górcső alá vesszük élettörténetüket, könnyen láthatóvá válik, hogy milyen meghatározó szerepet töltöttek be Törökország felemelkedésében.

Ezeken a hasábokon hétről-hétre azokat a nagy jelentőséggel bíró török nőket mutatjuk be, akik életük során hozzájárultak Törökország fejlődéséhez, kulturális örökségéhez. Olyanokat, akiknek a munkásságát világszerte elismerés övezi és olyan „hétköznapi hősöket” is, akik tetteikkel kiemelkedtek a férfiak – esetenként – elnyomó világából.

Neşe Erdok művész és akadémikus, aki életét a realista festészetnek szentelte, szomorú arcú alakjairól volt ismert.

A modern török ​​festészet mozgalmai közül egyedül az Újonc csoport tagjai utasították vissza a nonfiguratív, individualista és apolitikus ábrázolást az 1950-es években. Az újoncok a figuratív, politikai és osztályközpontú nemzet mellett tették le voksukat, bár néhányan eltértek ettől: például Turgut Atalay egy vegyes műfajt próbált megalkotni, vagy Nuri İyem, aki az individualista alakábrázolást helyezte előtérbe híres „szomorúszemű nőivel”. A szovjet szocialista realizmus hatására alakjaikat patetikus an ábrázolták.

Az elvont-figuratív kettősség évtizedekig folytatódott. Neşet Günal festményein a realizmus és az alakábrázolás úgy jelenik meg, hogy bizonyos torzításokat hajt végre megjelenített alakjain. Bár az Újoncok politikai okokból festettek alakokat, Günal megközelítése önérdekű volt. Mestereihez hasonlóan szegény falusiakat festett meg, ugyanakkor szerette volna megjeleníteni nehéz sorsukat is, ezért kezüket, lábukat és ruházatukat eltorzította. A Günal által megfestett falusi emberek, főként az öregek, a nők és a gyerekek, nem kifejezőek, mivel a képeken meg vannak merevedve, megjelenésük nyers. Günal a „Yeni Dal” csoport tagjaként tanított az Állami Konzervatóriumban is, ahol egyik tanítványa, Neşe Erdok kitűnik diáktársai közül, és kiemelkedő tehetségének köszönhetően megalkotta saját stílusát.

Korai évek

Neşe Erdok 1940. augusztus 26-án született Isztambulban, Üsküdarban. Szülei eredetileg Szkopjéból származtak. Apja, Şinasi Erdok katonatiszt volt, kinek munkája miatt az Erdok család gyakran költözött városról városra. Neşe először Üsküdarban tanult, majd Ankarában folytatta az általános iskolát. Neşe középiskolai éveit Erzincanban töltötte.

Erdok az Erzincan Gimnázium első osztályában szembesült először azzal, hogy van tehetsége a festészethez. Festőtanára, az Isztambuli Képzőművészeti Akadémia végzőse, Turgut Minez felismerte ezt a tehetséget és megkérte Neşét, hogy rajzolja le egyik diáktársát egy széken ülve. Minez azt tanácsolta neki, hogy jelentkezzen a Képzőművészeti Akadémiára.

Ezt követően Németországba utazott, hogy németül tanuljon. Visszatérése után az isztambuli üsküdari Paşakapısı Középiskolában és a Fıstıkağacı lányiskolában végzett, mielőtt felvételt nyert a Képzőművészeti Akadémiára.

Neşet Günal műterem

Erdok 1959 és 1963 között Neşet Günal iránymutatásai alapján készítette festményeit.  Felvételt nyert Bedri Rahmi Eyüboğlu műhelyébe, s miközben Eyüboğlu az Egyesült Államokban tett látogatást, Günel tanította a diákokat.

Bár a spanyol festők, mint Velazquez, Goya, El Greco és Zurbaran nagy befolyással voltak rá, ez inkább szellemi, semmint stilisztikai volt. A „spanyol festészet tragikus oldalaként” említi őket. Stílusa sokkal jobban hasonlít a holland festők, Bosch és Rubens stílusára. Festményeikkel Erdok spanyol múzeumokban találkozott először. Ennek ellenére a festő munkásságára kezdetben Neşet Günal, Képzőművészeti Akadémiai professzora volt kiemelkedő hatással.

Erdok sohasem fogadta el, hogy festészetét a szocialista realista festőkével azonosították, bár sokan törekedtek erre. Úgy véli, hogy a festményei egyáltalán nem politikai jellegűek. Művészetét az „alárendelt”, az „elfelejtett” vagy a „fel nem ismert” megfestésében definiálja. Ez a megállapítás teljesen helyes abban a tekintetben, hogy mindig is depressziós kinézetű, név nélküli alakokat festett képein. Erdok így fogalmaz: „Nem a munkásokat, hanem az utcai árusokat festettem meg, mert azok a emberek érdekeltek, akikkel városomban szembetalálkoztam. Nem vagyok szocialista realista, de általános értelemben realista vagyok.”

Európai tanulmányok

Neşe Erdok spanyol nyelvet, irodalmat és művészetet tanult Madridban 1965-ben, mielőtt 1967 és 1972 között Párizsba utazott, hogy francia előadóktól tanulhasson. Middy Chapelain és Pierre Matthey de Etang professzorok voltak tanárai az Ecole Nationale Superiore de Beaux-Arts-ban. Stílusuk nagyon távolállt tőle. Kezdetektől fogva elutasította a francia festészet racionalizmusát. Emellett Erdok tanúja volt az 1968-as ifjúsági lázadásnak Párizsban, bár ez a festményein soha nem jelent meg.

Erdokot azzal a céllal küldték Franciaországba, hogy hazatérését követően taníthasson a Képzőművészeti Akadémián. 1978-ban Günal mellett tanárként kezdett el dolgozni. Erdok elmondása szerint Günal aprólékos hozzáállása miatt „nehéz” ember volt. Ez Günal festményein is jól látszódik. Másrészt Erdok semmilyen értelemben nem volt aprólékosnak nevezhető. Festményei nyersek, legtöbbjük azonban közvetlen hatást gyakorol a közönségre drámai érzékenységnek köszönhetően.

Egyetemi tanár

Neşe Erdok 1977-ben szerezte meg PhD fokozatát, majd első saját kiállítása is megnyílt a Képzőművészeti Akadémián. 1978-ban részt vett a „Török ​​festészet” című kiállítás résztvevőjeként Moszkvában és Bakuban.

1981-ben elnyerte a segédprofesszori címet „A portré mint társadalmi jel” című értekezésével. Ugyanebben az évben megkapta a Vakko-díjat. 1990-ben Erdok az Isztambuli Állami Képzőművészeti Akadémia professzoraként kezdett dolgozni.

2008-ban nyugdíjba vonult harminchat évi tanítást követően.

Mehmet Ergüven 1997-ben könyvet art Erdok életéről, 2018-ban pedig Oğuz Erten jelenteti meg Erdok életrajzát bemutató művét.

Erdok több száz festményt adott el napjainkig. Munkásságának egy része olyan múzeumokban látható, mint az Isztambuli Állami Szobrász- és Festészeti Múzeum, az Isztambuli Modern Művészeti Múzeum vagy az egyesült államokbeli Norton Simon Művészeti Múzeum.

Képeit az alábbi videóban is megnézhetjük:

Forrás: Daily Sabah

Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo