Vasárnapi utazások: Cunda sziget, a gyöngyszem

A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Ezúttal egy olyan szigetre utazunk cikkünkben, amit látni kell! És, ha az ember egyszer látta, újra meg szeretné látogatni. És újra, és újra, és újra. Bár Izmirhez nincs túl közel, mert 2,5 órás autóút vezet oda, mégis időnként ellátogatunk az Égei-tenger északi részén található Ayvalık városba, és a hozzá tartozó szigetre.

Sziget, de nem szükséges hajóra szállni a megközelítéséhez. Egy, a városközpontból könnyen megközelíthető hosszú és nagyon egyenes úton haladhatunk át, mely egy híd valójában, de tengerszint magasságban. Nagy kaland úgy hajtani egy úton, hogy mindkét oldalon szemmagasságban víz vesz körbe. Ekkor csak egy kisebb szigetre értünk, de szinte azonnal áthaladunk egy újabb hídon, melynek neve Boğaz köprüsü mint az isztambuli híres Boszporusz-hídé is. Ez azonban Törökország első olyan hídja, mely egy torkolat felett ível át.

Íme egy kép, mely ismerőseink házának tetejéről készült. Csupán csak a távolban, de látszik a hosszú fehér vonal, mely maga a tengeren át vezető út. A szigetet azért érdemes messziről szemügyre venni, mert rögtön ránk ragadhat egy olyan hangulat, mely barangolni hív. Kék tenger, kikötőben himbálózó halászcsónakok, nyüzsgő parti sétány, domboldalon pirosló háztetők, monumentális templomok, kacskaringós utcák, szélmalmok. Pont ezeket fogjuk látni a kirándulás során. Az első pillantásra érzékelt hívogató kép után a séta nem fog csalódást okozni. Csakis séta jöhet szóba, mert szerencsére autókat csak a város bejáratáig engednek.

A kirándulás során igazából nem kell mást tennünk mint kedvünk szerint bóklászni le-, s fel az utcákon. Minden úton, minden sarkon felbukkan valami érdekesség. Leginkább akkor, ha érdeklődést mutatunk az antik hangulatú házak iránt.

Az 1500-as évektől 1920-ig nagy számban éltek itt rumeli, keresztény vallású emberek. Az 1891-es népszámlálás szerint Ayvalık lakossága 21 486 fő rúmi, 180 török volt. 1914-ig a rúmi lakosság száma 30 000 főre nőtt, míg a török 184 maradt. Ennek megfelelőn az épületek és a templomok a görög katolikus kultúrának felelnek meg.

Némely épület 100 évnél is öregebb. Természetesen állaguk romlott az évek során. Szerencsére vannak olyan emberek, akik szeretnék értéküket megőrizni, legalább néhány épület esetében. Egyesek lakóházként, mások panzióként vagy hotelként kerültek felújításra. Az utcákon barangolva sokat találhatunk szép állapotban, virágokkal díszítve.

Az egész séta célja az volt, hogy felérjünk a domb tetejére. Cunda sziget egyik fő látnivalója az Aşıklar Tepesi (Szerelmesek dombja) és az ott található Agios Yannis templom.

Az épület egészen különleges, a teraszáról pedig lélegzetelállító kilátás nyílik minden irányban.

A szigeten az 1600-as években négy szélmalom épült. Közülük ez az egyik. Az épület hosszabbik része pedig maga a templom. A Rahmi Koç által 2007-ben felújított épületben ma könyvtár üzemel. 1835 óta gazdagodik a könyvgyűjtemény, mely a felújítás után került kiegészítésre Necdet Kent nagykövet könyvgyűjteményével. Fia, Muhtar Kent ajándékozta az 1 300 kötetből álló gyűjteményt a könyvtárnak.

Kirándulásunk során nagy örömöt okozott számunkra a könyvek listájának böngészése, és a magyar szerzők műveinek felfedezése, majd természetesen a polcokon való kikeresése.

Mivel a malomtemplomban kávézó is üzemel, természetesen mindenki elfogyaszt itt egy frissítő vagy egy meleg italt. Eközben körbetekinthetünk a sziget körül mind Ayvalık, mind az ellentétes irányokba. Alig várjuk már, hogy folytassuk utunkat, ezúttal a dombról le, de kötelezően más utcákon haladva, mint ahol felfelé baktattunk.

Személyes kedvencem a nem sokkal lentebb található, teljesen romos állapotban lévő Panaya templom. Sok információt nem találunk a történetére vonatkozóan. 1850-ben alapították a források szerint, 1863-ban épült fel. Építéséhez márványt és követ használtak. Jelenleg mindössze három fala áll. Monumentalitása és ismeretlen története miatt azonban lenyűgöző a romok között látni.

Tovább sétálva eltéveszteni sem lehet következő célpontunkat, hiszen a sziget minden pontjáról látszik a jelentősen jobb állapotban lévő Taksiyarhis templom. Mai neve Rahmi Koç Müzesi. 1873-ban épült, 1827/28-ban mecsetté alakították át, és 2014-ben teljes felújításon esett át az épület. Az ott üzemelő ipari- és mérnöki tárgyakból álló múzeumi gyűjtemény számos játékot, gőzmozdonymodellt, kocsit és időmérő eszközt mutat be több országból és korból.

Egy keveset tovább sétálva megérkezünk a nyüzsgő bazári utcákra, ahol ajándéktárgyakat vásárolhatunk. Akár itt, akár a kikötőben számtalan kávézó és étterem várja a vendégeket, hogy pihenjenek és csodálhassák a kikötő, illetve a távolban lévő kisebb szigetek látványát.

Cunda visszavár minket. Elbűvölő és kalandra hívó. A cikkben leírtakhoz képest is találhatók még egyéb látnivalók, nem beszélve a szép, csendes, strandolásra alkalmas öblökről. Egyetlen hátránya, hogy nem csak mi érezzük így, ezért mindig sokan vannak és az árak is borsosak. Próbáljunk hétköznap odalátogatni, mert rengeteg turista keresi fel nemcsak Izmir irányából, hanem Isztambulból is.

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo