Nuriye Ulviye Mevlan Civelek: a királyi feminista

Sokan gondolhatnák, hogy a török nők a férfiak árnyékában éltek az Oszmán Birodalomban. Ha azonban közelebbről is górcső alá vesszük élettörténetüket, könnyen láthatóvá válik, hogy milyen meghatározó szerepet töltöttek be Törökország felemelkedésében.

Ezeken a hasábokon hétről-hétre azokat a nagy jelentőséggel bíró török nőket mutatjuk be, akik életük során hozzájárultak Törökország fejlődéséhez, kulturális örökségéhez. Olyanokat, akiknek a munkásságát világszerte elismerés övezi és olyan „hétköznapi hősöket” is, akik tetteikkel kiemelkedtek a férfiak – esetenként – elnyomó világából.

Az 1913 és 1921 között megjelenő első oszmán feminista folyóirat, a Kadınlar Dünyası (Nők Világa) szerkesztői szigorú elvekhez tartották magukat: újságjuk hasábjait addig nem nyitják meg a férfi írók előtt, amíg a nők meg nem kapják jogaikat.

Leginkább az oktatás és a foglalkoztatás aggasztotta őket. Annyira következetesek voltak, hogy a szerkesztőség minden munkatársa – a tulajdonostól kezdve a nyomdai munkásokig – nő volt. Csak a hordárok voltak férfiak.

A Kadınlar Dünyası volt az első olyan, muzulmánok által alapított folyóirat, amely egy oszmán kori muszlim asszonyról készített fényképet jelentetett meg. A szerkesztőség tagjai a társadalom kiemelkedő szereplői közül kerültek ki, úgymint Aziz Haydar, Emine Seher Ali, Mükerrem Belkıs, Atiye Şükran, Aliye Cevad, Sıdıka Ali Rıza, Safiye Biran, Yaşar Nezihe, Ulviye Mevlan, Nimet Cemil, Nebile Akif és Meliha Cenan. Yaşar Nezihe híres költő, míg a tulajdonos Ulviye Mevlan nőjogi aktivista és szüfrazsett volt.

Korai évek

Nuriye Ulviye Mevlan Civelek 1893-ban Nuriye Yediç néven született Gönenben. Édesanyja, Safiye háztartásbeli, míg édesapja, Mahmut Yediç földműves volt. Az Ulviye nevet az oszmán palotától, míg a Mevlan és Civelek vezetékneveket férjei után kapta. Egyes történészek szerint Nuriye Szíriában született, míg mások azt feltételezik, hogy a közép-anatóliai Göreméből származik.

Nuriye Ulviye felmenői azok közé a cserkesz kivándorlók közé tartoztak, akik a cári Oroszország elől az Oszmán Birodalomba kényszerültek menekülni. A Yediç család Cserkeszföldről először Trabzonba, a Fekete-tengertől északra menekült. Egy idő után Gönenbe költöztek, Balıkesirbe, a cserkesz kivándorlók által kedvelt égei-tengeri régióba.

Nuriyét szülei az oszmán palotába küldték – a többi szegény sorsú cserkesz családhoz hasonlóan. II. Abdul-Hamid szultán Yildiz palotájában magántanítók elsőosztályú nevelésben részesítették. Az oszmán hárem akkoriban lányiskolaként működött. Nuriye Ulviye megtanulta a királyi szertartás szabályait, a vallási rítusokat és az etikettet.

Gyermek feleség

Később Hulusival, a szultán fogadott testvérével házasodott össze, majd az új házaspár – a palota hagyományainak megfelelően – a vőlegény házába költözött. Nuriye nem volt boldog házasságában, mivel férje túl öreg, míg ő csak 13 éves volt ekkor. Hogy elrejtse boldogtalanságát, könyveibe temetkezett, melyek későbbi útjának alapköveiül szolgáltak.

Hulusi nem sokkal házasságkötésüket követően meghalt – bőséges örökséget hagyva feleségére. Nuriye Ulviye ezt követően még kétszer házasodott.

Második férje, Rıfat Mevlan híres újságíró volt. A feminista férfi segített Nuriyének az 1913 áprilisában megjelent Kadınlar Dünyası kiadásában. Emellett egy másik folyóiratot is kiadott „Erkek Dünyası”(Férfiak Világa) címmel, amely az oszmán feministák kéréseit továbbította a férfiak felé. Csak egy szám jelent meg belőle, míg a Kadınlar Dünyası nyolc év alatt több mint 600 kiadást ért meg. Utóbbi eredményei kiválóan tükrözik Ulviye Mevlan odaadását és kemény munkáját. Nuriye 1923-ban vált el Rıfat Mevlantól, akit száműztek, mert nem értett egyet Mustafa Kemal Atatürk politikájával.

Nők Világa

A sajtó az alkotmányos korszak kezdetén teljesen szabad volt, így mindenki, akinek valamilyen ötlete támadt, megpróbált egy folyóiratot kiadni, hogy gondolatait eljuttathassa a társadalom különböző rétegeihez. Ez idő tájt a publikálás nem pusztán üzleti tevékenységet jelentett az oszmán értelmiségiek számára– ezzel teremtették meg a politikai bázist.

Az Ulviye Mevlan Kadınlar Dünyası-jét is a „Müdafaa-i Hukuk-ı Nisvan Cemiyeti”-vel (Egyesület a Nők Jogaiért) társította, amelyet egy hónappal a kiadvány első kiadását követően alapított.

Kezdetben a Kadınlar Dünyası napilap volt, melyben Ulviye Mevlan első 100 cikke megjelent. Ezt követően hetilap lett az újságból.

Ulviye Mevlan mindvégig, 8 éven keresztül volt az újság főszerkesztője. Négy írói nevet használt: Nuriye Ulviye, Ulviye Mevlan, Nuriye Ulviye Civelek és Nuriye Ulviye Mevlan Civelek.  A Civelek vezetéknevet utolsó férje után, Ali Muharrem Civelektől vette fel, akivel 1925-ben házasodtak össze, és akivel élete végéig együtt maradt.

A nők forradalma

Ulviye Mevlan írásainak fő elgondolása az volt, hogy a nők jogait csak egy olyan forradalom biztosíthatja, amely nem független a társadalmi forradalomtól. Szerinte a férfiak és a nők boldogsága egymástól függ. „Napjainkban a változásra törekszünk” – írta a Kadınlar Dünyası első kiadásának vezércikkében. „Továbbra is úgy gondolom, hogy változtathatunk alárendelt és haszontalan életünkön. Ahhoz, hogy előre lépjünk, gyakorlati és szellemi bátorságra is szükség van.  A megújulás és a megvilágosodás korát éljük. Tisztában vagyok vele, hogy a társadalomban való előrelépés modern személyiséget, értelmet és lelket kell kíván.”

Ulviye Mevlan írásai egyszerűek és célorientáltak voltak. Világos célokat tűzött ki: magasabb szintű felsőoktatást és egyenlő munkáért egyenlő díjazást. Küzdött a nők jogaiért a munka területén is, hogy a férfiakhoz hasonlóan, ők is dolgozhassanak, megszabadulva ezzel a szegénységtől, amely az 1950-es évek gyors társadalmi változásai következtében lépett fel.

Bár Ulviye Mevlan nem volt társadalomtudós, mégis egy szociológus képzelőerejével rendelkezett, melynek köszönhetően előre látta a társadalmi kapcsolatokban bekövetkező változásokat.

S mit tudott elérni céljai közül? A nők postákon történő alkalmazásáért folytatott kampányának köszönhetően a telefonközpontokban nőket foglalkoztattak, és egy évvel később az állam úgy döntött, hogy megnyitja az İnas Darülfünunut, az első egyetemet, melyet fiatal nők számára alapítottak.

Nuriye Ulviye Mevlan Civelek 1964. április 9-én halt meg Kırıkhanban, Hatay-ban. Sírja az antakyai Asri Mezarlık temetőben található. 1967-ben utolsó férje könyvtárat alapított Nuriye nevében, a Kırıkhan önkormányzat pedig utcát nevezett el róla. Az 1980-as évektől kezdődően említik nevét egyre gyakrabban, amikor is a feminizmus Törökországban önálló politikai mozgalommá vált.

Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo

Forrás: Daily Sabah