Idegen civilizációk

Magyar Nemzet 2018. február 26-i számában Csizmadia Ervin politológus Gyarmatosítási tapasztalat és migráció című írásában a laikus olvasó meglepő megállapítással találkozik.

Eszerint a „fejlett Nyugat könnyebben kezeli, és szinte természetesnek tekinti a bevándorlást”, mint az egykori Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai. Ennek az az oka, hogy előbbiek gyarmattartók voltak, utóbbiak nem. A szerző szerint az egykori gyarmattartóknak „hosszú idő állt rendelkezésre, hogy a különféle kultúrák és civilizációk megtanulják egymást, mint ott, ahol a gyarmatosítás (mint láttuk) soha nem volt cél”. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egykori gyarmattartók elsődleges célja a gyarmatok kizsákmányolása volt, a természeti kincsek, nyersanyagok üveggyöngyökért való megvásárlása, rosszabb esetben elrablása. Ez utcahosszal megelőzte a kereszténység terjesztését és a meghódított népek civilizációjának, kultúrájának megismerését.

Persze az egyes hódítók között jelentős különbségek is voltak. Azt a brutalitást, amellyel II. Lipót belga király idejében a „Kongói Szabadállamban” az őslakók kényszermunkájával kaucsukot termeltek, a többi gyarmatosító közül talán senki nem érte utol. 1888 és 1908 között a „szabad állam” az uralkodó magántulajdona volt, és a bennszülöttekkel szembeni kegyetlenség volt a jellemző (kivégzés, nők túszul ejtése, kéz levágása stb.). Egyes becslések nyolc-tíz millió halálos áldozatot említenek, ami az akkori kongói lakosság nagyjából fele. Részletek a Wikipédiában, németül Kongogräuel, angolul Atrocities in the Congo Free State cím alatt. Itt nem volt idő egymás kultúrájának, civilizációjának megismerésére.

Folytatás >>>

Forrás: mno.hu