Az 50 legszebb hely a világon

Bár nagyon nehéz lehet kiválasztani a világ 50 legszebb helyét, a Conde Nast Traveller mégis megpróbálta. Mindenki szívének más-más hely kedves, ezért nem is csoda, ha egyes régiókat, városokat vagy országokat hiányolni fogtok. De azért ezek a képek egy pillantást megérdemelnek. Reméljük, hogy inspirálnak titeket is!

Talán nem meglepő módon az 50-es listára két törökországi hely is felkerült. Első helyen végzett Kappadókia, míg Pamukkalénak a szintén előkelő 42. hely jutott.

Kappadókia

Törökország látnivalói közül kiemelkedik egy vidék, amelyet a természet és az ember egyaránt alakított, s létrehozta Kis-Ázsia egyik legszebb, legizgalmasabb táját, Kappadókiát.

Kappadókiában, Közép-Törökországban bizarr, kúp alakú sziklaképződmények, tornyok, bástyák, furcsa szobrok emelkednek ki a tájból tömegesen, s igen szövevényes, tagolt sziklalabirintust hoznak létre. Elképesztő az általában több tízméteres magasságú formák gazdagsága és változatossága. A táj a felszíni képződményekkel foglalkozó geomorfológusok igazi paradicsoma. A legérdekesebb, leglátványosabb területek Ürgüp, illetve Göreme települések közelében találhatók.

A sziklaformák anyaga törmelékes, puha, világos színű vulkáni tufa, melyek tetején többnyire található egy keményebb, ellenállóbb, sötétebb bazaltréteg. A kőzet tehát vulkáni működés során jött létre. Az anyagot két közeli tűzhányó, a területtől délnyugatra lévő Hasan-, illetve a délkeletre található Erciyes-hegység szolgáltatta. A kitörés és az anyagszolgáltatás kezdetét mintegy 8 millió évvel ezelőttre datálják, s a heves vulkanikus aktivitás következtében nagy vastagságban halmozódott föl a tufa, amelyet egy vékony rétegben bazaltláva borított be.

A külső erők pusztító munkái hamar kikezdték a puha kőzetet. A vízfolyások mélyen bevágódtak a tufába, s gyorsan felszabdalták a korábban egységes vulkáni takarót. Az éghajlat szárazabbá válásával a folyóvízi erózió szerepét fölváltotta szél általi (eolikus) felszínformálás. A defláció és a szélmarás következtében tovább formálódtak a már blokkokra tagolódott takarómaradványok, s anyaguk elszállítódott. Csak ott maradtak meg teljes magasságukban, ahol a puha tufakőzetet a kemény bazalt megvédte a lepusztulástól, s ezek a sziklaképződmények csak oldalirányból történő eróziós folyamatok következtében tudtak tovább formálódni. Ez utóbbi folyamat volumene sosem volt elhanyagolható, azonban a legnagyobb mértékű átalakítást e téren az ember művelte.

A helybéli lakosság hamar fölismerte a puha tufakőzet alakíthatóságát, valamint igen kedvező szigetelési tulajdonságait, s számos barlanglakást, pincét, járatot vájt a sziklákba. Az ementáli sajtra emlékeztető sziklaszobrok kétezer éve lakottak. A járatok idővel a föld alatt is létrejöttek, többemeletnyi mélységben is. A lakások mellett számos kápolnát, kisebb templomot is létesítettek, amelyek falainak, illetve mennyezetének kidolgozottsága nem túl bonyolult, ám belsejükben csodálatos szépségű, kora keresztény freskók őrződtek meg.

A keresztény építészet és freskófestészet a 11. században virágzott igazán, aztán a 13–14. századtól fogva a török hódítás és megtelepedés következtében eltűntek a bizánci keresztények a területről. Templomaik és freskóik azonban megőrződtek, és manapság bárki megcsodálhatja őket, miként a természet és az emberiség által kialakított Kappadókia többi lélegzetelállító csodáját.

Pamukkale

Lenyűgöző látványt nyújtó természeti jelenségben gyönyörködhetünk a törökországi Pamukkaléban, melyet dél-nyugat Törökországban, Denizli városától kb. 20 km-re találunk.

Pamukkale szó szerinti jelentése „gyapotkastély”, mely a teraszok bolyhosnak tűnő felületére utal.

A legenda szerint régen az óriások szárították itt a fésült gyapotot.
Káprázatos a fehér, csillogó, természet alkotta mészkőmedencék látványa. Az egymás fölött magasodó, csipkézett szélű, fehér falú teraszok a vulkanikus eredetű forrásoknak köszönhetik kialakulásukat.

A hőforrások meleg (35°C), savas vize az alapkőzetből kioldja a kalciumot, az oldott kalcium mint hidrokarbonát a felszínre kerülve szén-dioxidot ad le, és karbonát keletkezik. A vízben rosszul oldódó karbonát kiválva folyamatosan növeli a domboldalak sórétegeit, és továbbépíti a teraszok falait.

A csaknem 200 méter magas teraszokkal és medencékkel teli domb oldalában az egymáshoz kisebb vízesésekkel kapcsolódó csodálatos fehér medencékben a források vize különböző időkben más-más színben pompázik. A különböző fémvegyületek változatos színekkel festik be néhol a hófehér mészkövet.

Egyes tudósok véleménye szerint a források kb. 40 éven belül elapadhatnak.
A turisták nagy száma miatt sajnos gyorsabb ez a folyamat, és a mészkőmedencék is kezdtek elszíneződni.

A teraszrendszert öt részre osztották fel, s ezek mindegyikére  rendszeres időközökben (más-más időben) engedik a vizet. Most már csak mezítláb lehet közlekedni a mészkőteraszokon, kijelölt útvonalon haladva, nehogy kárt tegyen bennük a sok látogató.

Pamukkale ma a gyógyturizmus egyik célpontja lett, gyógyfürdők és szállodák várják a látogatókat. A források vize enyhíti az ízületi gyulladást, csökkenti a magas vérnyomást, és szívbetegségekre is jótékony hatású.

Hierapolis-Pamukkale  1988 óta az UNESCO Világörökség része.

A teljes lista innen érhető el >>>

Felhasznált anyag: vilagutazo.blog.hu és hirmagazin.sulinet.hu

Kollár Kata – Türkinfo