Bethlen Gábor és a lippai vitézek

Lippa vára és városa. 1697-ben készítette Marsigli tábornok mérnöki kara. A várat a karlóczai békekötés határozata értelmében lerombolták.

A tizenöt éves háborúban erdélyi kézre került Lippa és Borosjenő várának feladása megszakította annak a várrendszernek a folyamatosságát amely addig a Belgrád, Temesvár, Lippa, Jenő és Gyula vonalon a törököknek felvonulási területet biztosított a magyar királyság ellen és a hódoltság keleti határát is kijelölte. A két vár visszaadására már több erdélyi fejedelem ígéretet tett a töröknek, ám 1616 tavaszán még mindig az erdélyiek kezén voltak. Ez rontotta Bethlen Gábor hitelét a Fényes Porta előtt (a törökök egyik feltétele volt fejedelemségének megerősítése fejében), és nem kockáztatott. Mindenáron vissza kellett adnia legalább Lippát a temesvári basának.

“..ha módom volna megtartásában, minden úton azt követném, de nekem módon annak se tartásában, se halasztásában nincsen, mert ha lelkemet kiokádnám a török előtt, akkor se engedné..”

1614-szeptemberében Lippának csak az alsó része, a város volt Bethlen kezén, a várban levő őrség nem függött tőle és megtagadta a kivonulást, Homonnai Györgytől várva segítséget (állítólag Khlesl bíbornok, a császár minisztere, Homonnai útján megvesztegette a vár őrségét, hogy fegyveres ellenállással hiusítsák meg az átadást). Bethlen októberben kilenc ágyút hozatott Váradról Lippa alá. A várat az őrség feladta.

(A gyulafehérvári káptalan aktáiban jelenik meg a következő bejegyzés:

“Anno 1614 die 16 Oct.illrmi dni principis G.Bethlen nígy falkonyokot.17. ejusdem mensis két jó falkonyokat vonsznak ki Lippát hogy meglőjjük, és az Maroson által vonszák Váradgya felé. 23 Oct. esmét három falkonyokot visznek urunk után. 29 Oct. bemegyen Lippába urunk, egy ember halála nélkül, megadván.” )

A rácok az alsó városba be is bocsátották a török sereget, de megérkezett Ibrahim csausz a fermánnal mely szerint Konstantinápolyban nagyvezír cserére került sor és a vár átadását elhalasztották. (emlékiratában Toldalagi Mihály saját magát nevezi meg értelmi szerzőként) míg a fejedelem megköti a békét II. Mátyással.

Bethlen Váradon várta az alkudozást, a császár és Bécs nem tartotta sem valószínűnek, hogy kiegyezés jöjjön létre a fejedelemmel, és titokban Bethlen megtámadását vagy önként való lemondását szerette volna elérni. II.Mátyásnak meg kellett egyeznie a törökkel, de ennek egy útja volt, előbb tárgyalnia kellett Bethlennel. A bécsi központi szervek irányítása alatt működő consilium hungaricum 1615 január 28-án a tárgyalások folytatása mellett döntött, mivel a császár Linzben kötelezettséget vállalt erre nézve, és a kormány Galgócot jelölte ki az alkudozások helyéül (Nagyszombatban a töröknek sok kémje volt). Mátyás csak szóbeli tárgyalásokat engedélyezett.

“Az traktátust penig az mi illeti, bizonyosan írhatom Nagyságodnak, hogy mivel ű felsége parancsolatja ez volt. hogy semmit ad papirum ne írjunk, hanem csak verbaliter tractáltassék a dolog.” (Czobor Mihály levele Bécsből apósához Thurzó Györgyhöz, 1615 május 16.)

Végül a kiegyezés létrejött. A király elismerte Erdély fejedelemválasztó jogát, Bethlen pedig Erdélynek a magyar koronához való tartozását. (A szerződés titkos pontja volt miszerint Erdély különállása addig tart, amíg Buda s Eger török kézen van). Az erdélyi követek Nagyszombaton várakoztak míg Mátyás a szerződést május 15-én ratifikálta, és ezzel a Porta és Bécs közötti feszült viszonyt kissé enyhítette. A békeokmányt Sarmasági Zsigmond postán hozta magával Gyulafehérvárra és Bethlen azonnal érvényesítette. Másnap ugyancsak postán küldi vissza Nagyszombatba.

“Kegyelmes uram, ezt akarám Ngodnak értésére adnom: ezen órában érkezék Erdélyből Sarmasági uram postája; kevés ideig nálam mulatván, az mint értem ő kegyelmétűl, Szombatba lőtt vegzéseket minden résziben confirmálta az vajda és Erdélyország. Egyébb híreket nem beszél hanem minden rendek szép békességbe vadnak és hasónlóképen örülnek az jó békességnek” (Abafy Miklós tokaji kapitány levele a nádorhoz,1615 május 25.)

Bethlen dísznyerge.Vörös bársony és hímzett bőr (török műhely) Kolozsvári múzeum.

Bethlen továbbra is fenyegetett helyzetben volt. Mátyás és Khlesl nem nyugodtak bele Bethlen fejedelemségébe, keresztül szerették volna vinni a megbuktatását. Lippa áttadásának elhúzódása miatt Ali budai basa is mindent megtett, hogy a fejedelmet megbuktassa, több trónkövetelőt biztatott, a portánál ügyének felkarolásán pedig Skender (a volt szerdár) szorgoskodott. 1616 február végén hazaérkezett Bethlen konstantinápolyi követe Toldalagi Mihály a bizonysággal: Lippát át kell adni.

Részletek

2012-05-11