– Kizárni természetesen még egy ennyire extrémnek tetsző lehetőséget sem lehet, elvégre világunkban az orrunk előtt zajlanak olyan események, amelyeknek bekövetkeztét korábban senki sem merte volna megjósolni. Bármi lehetséges tehát. A magam részéről ez esetben mégis kizárom az önpuccs lehetőségét, azt se életszerűnek, se logikusnak nem tartom. Erdogan nem mert volna felvállalni ekkora kockázatot. Egy ilyen játékba sok ezernyi kollaboránst kell jó előre beszervezni – mind a hadsereg állományából, mind a nép köreiből. S ennek a sok ezernyi beavatottnak lakatot is kéne tenni a szájára. Irreális, hogy egy ilyen ördögi tervet óramű pontossággal végre lehessen hajtani, fenntartva közben az egymást követő események spontán bekövetkezésének látszatát, s számolva azzal is, hogy rengeteg, a tervet meghiúsítani, leleplezni képes fejlemény is közbejöhet.
Nem tartja gyanúsnak, hogy a puccskísérlet megbuktatását követően órákon belül Erdoganék kész névsorral indultak neki a tisztogatásoknak? Ilyen rövid idő leforgása alatt honnan tudhatták, hogy kiket kell letartóztatniuk?
– Erdoganék válogatás nélkül veszik őrizetbe, vetik börtönbe szinte minden ismert ellenfelüket. Ezek a listák már korábban is kéznél voltak, a nevek csak gyűltek az évek során. Szerepel rajtuk mindenki, aki az elmúlt időszakban titokban vagy nyíltan a rendszert ellenezték. Rengeteg bírót és katonatisztet koholt vádak alapján kapnak el. A tisztogatások mind magasabb sebességi fokozatban való járatása az elrettentést hivatott szolgálni. Egyrészt félelmet kelt, másrészt a széles közvélemény körében fokozza Erdogan tekintélyét, lassan mindenkinek meg kell tanulnia ki a „Törökország-ház” abszolút ura.