K. Tengeri Dalma – Az oszmán diplomata és „A világ eredete”

Gustave Courbet elhíresült festménye, amely realisztikusan ábrázol egy mezítelen női szeméremtestet, és amely egy ideig Hatvany Ferenc báró tulajdonában is volt, egy török diplomata megrendelésére készült.

A kalandos utat bejárt festményt a modern realista festészet megteremtője, Gustave Courbet francia festőművész készítette 1866-ban, Párizsban. Nem ez volt az első alkalom, hogy Courbet valamelyik képével a kritika támadásainak célpontja lett, szókimondó és a tabukat feszegető stílusa miatt munkásságát sokszor övezte botrány.

A világ eredete még ma is megosztó mű. Elég csak arra gondolni, hogy 2013-ban a Facebook pornográfiára hivatkozva törölte a képet, amikor egy francia tanár a saját profilképeként állította be. Az ügy a bíróság elé került, a tanár beperelte a Facebookot a szólásszabadság korlátozásáért. 2014-ben pedig egy luxemburgi művész, Deborah de Robertis performansza lett forró téma, ugyanis a hölgy leült a kiállított festmény elé a Musée d’Orsay-ban, és a szoknyáját felhajtva ugyanazt mutatta, ami a festményen is látható. A teremőrök azonnal kiterelték a múzeumban tartózkodó, egyébként ujjongó látogatókat, a művészt pedig a rendőrséggel vitették el.

A világ eredeté-t megrendelő oszmán diplomata, Halil Şerif Bey akkoriban Párizsban töltött be szolgálatot, mint a Porta diplomatája. A Kairóban született, de Párizsban iskolázott fiatalember a párizsi évei alatt lett igazi művészbarát, egész életében a párizsi életre vágyott, és minden eszközt megragadott, hogy visszatérhessen oda.

Diplomataként lehetősége volt hosszabb-rövidebb ideig a városban tartózkodni, és a festőművészet iránti rajongásának köszönhetően képeket kezdett vásárolni a kor neves festőművészeitől.

Magánygyűjteményében ott lógtak a falon Backhuizen, Boucher, Huysum, Watteau, Corot, Courbet, Decamps, Delacroix, Diaz, Ingres, Isabey, Rousseau vagy Troyon képei, hamarosan „az oszmán dandy”-ként, kezdték emlegetni. Kortársai szerint soha előtte egyetlen muszlim sem áldozott ennyit festményekre, Párizs egyik legbefolyásosabb műgyűjtőjévé vált. Halil Şerif Bey aktív társadalmi életet élt, nemcsak a festőkkel ápolt szoros kapcsolatot, de írók, költők és újságírók is gyakorta megfordultak otthonában, hogy az elköltött vacsora után megnézhessék a gyűjteményét.

Courbet-tól mintegy féltucatnyi művet vásárolt meg, ezek közül az egyik leghíresebb A világ eredete, de az ő tulajdonába került az akkoriban szintén nagy botrányt kavaró Álom című alkotás is, amelyen két álomba merült mezítelen hölgy végtagjai fonódnak egymásba.

Halil Bey nagyvilági életmódja, a tekintélyes gyűjtemény felhalmozása és nem titkolt játékszenvedélye egyenként hozzájárult ahhoz, hogy 1868-ra súlyosan eladósodjon. Helyzetén az sem segített, hogy a legtöbb képét eladta és pénzzé tette kairói és isztambuli ingóságait is. Az anyagi csőd után visszatért Isztambulba, majd a Porta bécsi nagykövete lett.

Bár folyamatosan azon munkálkodott, hogy mielőbb visszajuthasson Párizsba, ez legközelebb csak 1877-ben sikerült, ezúttal párizsi nagykövetként. A szeretett városának atmoszférája azonban megváltozott, és ő sem volt már az az aranyifjú, akire 10 évvel korábban a társadalmi élet egyik meghatározó figurájaként tekintettek. Beteg lett, majd fél év után elhagyta a várost. 1879-ben, 48 éves korában hunyt el Isztambulban.
A török diplomatára nemcsak festményei miatt emlékeznek több mint egy évszázaddal a halála után is. Kivételes diplomáciai érzéke és nyugatias gondolkodása hozzájárult ahhoz, hogy az Oszmán Birodalom akkor már gyengülő rendszere új alapokra helyezze alkotmányát. Bár sokan bírálták a Nyugatról hozott viselkedésmintákért, de elismerték a szakmai tudását és azt, hogy nagyon jól ismerte Európát. Így tölthette be rövid ideig a birodalom külügyminiszteri, majd igazságügyi miniszteri pozícióját is.

A világ eredete számos magántulajdonos után 1910-ben Hatvany Ferenc báró birtokába került egy párizsi galériában, aki a művet Budapestre szállíttatta. A kép becsességét jól mutatja, hogy a II. világháború után, a báró külföldi emigrálásakor csak egyetlen festményt vihetett magával, ez pedig A világ eredete volt.

K. Tengeri Dalma – Türkinfo