„Allahdiyen” – a Bozdağ-hegyi kaland

Van egy falu az izmiri régióhoz tartozó Bozdağ hegységben, aminek a neve Allahdiyen. Átutaztam rajta, és azt is sikerült megtudnom, hogy miért kapta ezt a nevet…

Manisai vendégeskedésem során házigazdáim egy alkalommal egész napos kirándulást szerveztek, melynek során a környező Bozdağ hegységen keresztül-kasul kanyarogva sorra vettük és alaposan szemügyre vettük a vidék nevezetességeit, a természet és az emberi kéz által alkotott szépségeket egyaránt. Délelőtt indultunk, s bár úgy terveztük, sötétedés előtt visszatérünk Manisába (Nazmi nem szeret este vezetni, zavarja a lámpák fénye), a dolgok kicsit másképp alakultak…

Gülseren indulás előtt, szokásához híven halkan elmormolta a „bismillahirrahmanirrahim”-et (az irgalmas és könyörületes Allah nevében), beszálltunk az autóba, és kezdetét vette az utazás.

Hosszan kanyarogtunk a szerpentineken, majd megálltunk a Kırkoluk-kútnál (Bozdağ Kırkoluk Çeşmesi). Ittunk a kút 40 csapjából folyamatosan patakzó jéghideg forrás vizéből, ettünk a hegyi piacon árult fenséges pidékből,majd testileg-lelkileg felfrissülve folytattuk utunkat Ödemiş városa felé.

Birgiben megcsodáltuk Çakırağa kastélyát (Çakırağa Konağı) és a páratlan szépségű Oroszlános dzsámit (Aydınoğlu Mehmet Bey Camii). Ödemişbe érve elfogyasztottuk az ebédünket -ami rendkívül ízletes és bőséges volt-, majd ebéd után Tire felé vettük az irányt. Tire egy Bozdağ-hegyi városka, amely természetes anyagokból készített, kézzel hímzett, szőtt, font és nemezelt textíliáiról híres. Jó néhány üzletbe betértünk, nézelődtünk, válogattunk a szebbnél szebb kelmék közül. Nagy szerencsémre és nem kis örömömre, az egyik üzletben bepillantást nyerhettem a nemezelés tudományába is. Ott helyben készítik ugyanis a szivárvány minden színében pompázó, gyönyörű darabokat. Látva, hogy külföldi vagyok, egy bemutatót rögtönöztek a kedvemért. Nem mehettem úgy el, hogy ne vásároljak valamit. Egy szépséges zöld blúzzal és egy rakás nemezből készült csodával távoztam. Következő úti célunk Gölcük volt.

Újabb végeérhetetlen kacskaringók, rámpák, meredeken emelkedő hajtűkanyarok következtek. A legkritikusabb helyen, egy éles kanyar közepén autónk váratlanul leállt. Nem sokáig időzhettünk ott, Gülserennel kiszálltunk, és egy közeli fa árnyékába toltuk a megfáradt járművet. Igazán szép teljesítmény volt hegymenetben és minimum 45 fokos hőségben…Felforrt a hűtővíz, ásványvizes palackjaink kiürültek. Kénytelenek voltunk a fa árnyékában várakozni. Szerencsénkre nem sokáig, bár megjegyzem, csodálatos volt a panoráma… Segítőkész emberekből nincs hiány Törökországban. Hamarosan kaptunk vizet, Nazmi időnként megnézte és utánatöltötte a tartályt, de muszáj volt várni még egy jó órát. Lassan, óvatosan elindultunk…

„Bismillahirrahmanirrahim” – Gülseren hangosan fohászkodott minden emelkedő előtt – én is ezt tettem magamban. Nem teljesen zökkenőmentesen, de haladtunk. Kisvártatva azonban újra megismétlődött a korábbi jelenet, ezúttal szerencsére nem egy kanyar, hanem egy kis hegyi falucska közepén. Kényszerű várakozásunk során (cirka egy óra) felfedeztem az út túlsó oldalán egy hatalmas cseresznyefát. Sosem láttam még sárga színű cseresznyét, de kényszerpihenőnknek hála,most meg is kóstolhattam. Nagyon finom!

Késő délután érkeztünk Gölcükbe. Ezen a szelíd piknikező helyen kicsit megpihentünk. Miközben teánkat iszogattuk, nemcsak a végtelen nyugalmat árasztó tóparti látványban gyönyörködhettünk, hanem egy asztalunkhoz odatévedt, aprócska Van-cicában is. Megpróbáltuk magunkhoz édesgetni, de rövidesen továbbállt. Mi is követtük a példáját. Sötétedésig még hosszú út állt előttünk, és a meredek kaptatókon csak nehezen, küszködve lehetett továbbhaladni. Koromsötét lett, mire Manisába értünk.

Ja, hogy miért hívják azt a bizonyos falut Allahdiyennek, azaz „Allahot emlegetőnek”? Azért, mert a falu előtt olyan elképesztően meredek és veszélyes az út, hogy ezen a szakaszon az emberek önkéntelenül is azt kiáltozzák: „Allah,Allah…!”

Nos, Allah nevét mi is sűrűn emlegettük utunk során, de nem csak Allahdiyen falunál, hanem Tirétől Gölcükig, és Gölcüktől egészen Manisáig…

Küzmös Enikő -Türkinfo