Bayer Zsolt: Egy vita (1.)

Álláspont. Érdekes vita zajlik évtizedek óta arról, vajon Törökországot fel lehet-e, fel szabad-e venni az Európai Unióba.

Ez a vita arról a Törökországról folyik, amely Törökország Mustafa Kemal Atatürk óta mégiscsak egy európai típusú, szekuláris állam. Törökország felvételét az unióba leghevesebben Németország, Franciaország és Ausztria ellenzi, legelszántabb támogatója a felvételnek pedig Anglia. Utóbbit természetesen nem elvi szempontok vezérlik, számára Törökország mint egy hatalmas szabad piac jelenik meg. (Ugyanezt jelentettük mi is annak idején, mi, kelet-közép-európai „kis” népek, no meg a nyomorúságunk…)

Ebben a vitában érdekes érveket olvashatunk, és ezek az érvek egyre furcsább fénytörést kapnak most, az Európára zúduló népvándorlás idején. És különösen érdekes és megfontolandó arra figyelni, miképpen érvelnek a török tagság ellen azok a liberális erők, amelyek most körmük szakadtáig védelmezik a közel-keleti migránsok feltétel nélküli és teljes befogadását.

A vitában természetesen megjelennek a hazai érvelések, gondolatok is, amelyek jó része a külföldi érvek ismételgetése csupán, de azért akad közöttük saját gondolat is.

Lássunk néhány idézetet:

Bohács Krisztina a Hetek című hetilap 2004. október elsejei számában ezeket írta:
„Lehet-e a jelenleg még demokráciadeficittel küszködő iszlám állam híd a Nyugat és a Kelet között? Bölcs dolog-e beengedni a törököket Európába, amikor sem földrajzilag, sem kulturálisan, sem pedig vallási szempontból soha nem volt annak része? Vajon mit jelentene ez a lépés az Európai Unió gazdasági és politikai jövője szempontjából? És mit jelentene a terrorizmus elleni harcban? (…)

Az európaiak szerint először is azért ne csatlakozzon Törökország, mert nem tartozik Európához. Sem földrajzilag, sem kulturálisan nem része a kontinensnek – az antikvitás öröksége, a zsidó–keresztény etika, a reneszánsz és a felvilágosodás éppen úgy elkerülte, mint bennünket a háremkultúra. (…) Egy további kényes kérdés Törökország esetleges csatlakozása esetén az intenzív török népvándorlás megindulása. A személyek szabad mozgásának elve kétségtelenül a törökökre is vonatkozna – az előrejelzések szerint sokan vágnának neki az ország legreménytelenebb helyeiről a »Nyugatnak«. (Szakértők szerint akár hárommillióan is elindulnának észak-nyugat felé, különösen a nagyon szegény anatóliai térségből.)

Hozzáteszik: jelenleg körülbelül 15 millió muszlim él az unió területén (csak Németországban 2,5 millió török), akiknek a nyugati társadalomba történő integrációja kevés kivétellel gyakorlatilag teljesen sikertelen volt. (…) Az Európai Unió nem karitatív intézmény – állítják továbbá az ellenzők.

A demokráciát sehová sem lehet importálni, a Törökországon belüli politikai fejlődés török belügy. (…) A fentiektől eltérő szemszögből kezeli Törökország csatlakozásának kérdését Barry Rubin Törökország-szakértő, a Global Research in International Affairs Center igazgatója, az izraeli MERIA magazin szerkesztője: ő inkább vallási szempontokat hangsúlyoz. Szerinte Törökország csatlakozásának kérdése továbbra sem választható el az iszlám vallás belső természetétől, még akkor sem, ha a Nyugat az iszlám demokráciamodelljeként tekint Törökországra. Azaz a Törökország–EU kérdésben a vallási vonal kulcsfontosságú szempont, és az is marad, amelyet Európának nem szabad szem elől tévesztenie.”

A cikk folytatása>>>

magyarhirlap.hu