İzmirben tett látogatásom meglehetősen rövid volt, mindössze néhány óra, de ez alatt a röpke néhány óra alatt igyekeztem a lehető legtöbbet magamba szippantani ennek a lenyűgöző városnak a hangulatából.
A Kemeraltı bazárban kóstoltam életemben először kokoreç-et (kokorecs; faszénparázs fölött grillezik, valójában birkabél, ami friss oregánóval, borssal, különféle fűszerekkel és paradicsommal kerül az enyhén megpirított kenyérdarabok közé). A híresztelések ellenére nagyon ízlett. Kokoreç-et és mellé méregerős paprikát eszegetve a színes fecnikre írt bölcs mondásokat olvasgattam, melyeket a tulajdonos függesztett ki a kis étkezőhelyiség falára.
A Kızlarağası Hanı-ban fincanda pişen kahvé-t (csészében főzött kávé) ittam, amivel jól leperzseltem a nyelvemet. A bazárban ámulattal legeltettem a szememeta különféle portékák sokszínűségén.
Az İzmir szimbólumává vált Óratorony (Saat Kulesi) mellett kötelező jelleggel készítettem pár kihagyhatatlan fotót és kis pihenő után, abban a reményben, hogy egyszer majd visszatérek ide, elhagytam a várost.
Küzmös Enikő – Türkinfo