A Boszporusz városa, az ínyencek városa, a macskák városa. Isztambulnak megszámlálhatatlanul sok arca van.
A mecsetek városa
A Wikipédia szerint csaknem háromezer aktívan működő mecset van Isztambulban. Elsőre megkülönböztethetetlennek tűnik a sok minaret, de idővel kiismerjük majd magunkat közöttük, és már messziről kiszúrjuk a kék mecsetet (hat minaret), az Ayasofyát/Haghia Sophiát (négy minaret) vagy az Új Mecsetet (két minaret). A kisebb dzsámikba imaidőben is bemehet a turista, persze a szokásokat tiszteletben tartva. A cipőlevétel olykor kevés, egy vizes zokni is meghiúsíthatja a mecsetlátogatást… A mecsetekhez számtalan érdekes történet kapcsolódik: Mimar Sinan, azaz Sinan, az Építész, az ottomán birodalom legnagyobb tervezője több dzsámit is épített a szultán lányának tiszteletére (amikor az egyik felett lemegy a nap, a másik felett feljön a hold), s a falakba részletes tervrajzokat és hasznos tanácsokat is elrejtett a majdani felújítást végző kollégák számára.
A Boszporusz városa
A Boszporusz nemcsak a Márvány-és a Fekete-tengert köti össze, hanem Isztambul két partját is. Ez persze látszólagos ellentmondás, hiszen a tengerszoros elválasztja egymástól Európát és Ázsiát, de valami furcsa módon mégis ezáltal válik egésszé ez a sokszínű város. A Boszporuszon több módon is átkelhetünk: földön (két híd is átível a szoros fölött, mind a kettő csaknem 1100 m hosszú), a föld alatt (a Marmaray metrónak köszönhetően), s természetesen a vízen. Van valami különlegesen vonzó minden olyan városban, ahol a hajókázás a városi közlekedés természetes része: Eminönü–Üsküdar, Besiktas–Kadiköy, s más hasonló, varázslatosan hangzó helyek közötti járatokat vehetünk igénybe potom 2,40 török líráért (kb. 85 cent). A kirándulóhajók sem drágák, 10 líráért már tehetünk egy másfél órás kört, és ha szerencsénk van, a kapitány is beinvitál a kabinjába.
Orhan Pamuk városa
Nem mindenki olvasott Orhan Pamukot, aki Isztambulba vágyik, de mindenki, aki Orhan Pamukot olvasott, el akar menni Isztambulba. A törökök Nobel-díjas írója megindító érzékenységgel ír a városról, az ő városáról, és szövegeinek köszönhetően az olvasók is magukénak érzik ezt a várost. Pamuk egy múzeumot is létrehozott Isztambulban, az Ártatlanság Múzeumát, ami az azonos című könyvéhez kapcsolódik. Minden fejezet kapott egy vitrint, s míg a látogató Füsun és Kemal beteljesületlen szerelmének tárgyi emlékeit nézegeti (s közben újból elgondolkodhat azon, hol a határ fikció és realitás között), egy már nem létező, de teljesen rabul ejtő Isztambulban kalandozik.
A macskák városa
A macskaimádók Isztambult is imádni fogják. Cicák mindenütt! A virágcserépben, a kerítésen oszlopfőként, a boltokban, a parkolóknál lerakott cuki cicaházakban, a dobozokban, a dobozok mellett, a lócákon, az Ayasofyában, a tengerparti sziklákon, a mecsetek udvarában, a zsinórgyárban, a Nagy Bazárban, a háztetőkön, mindenhol. Ahol nincs macska, ott is van, csak épp nem látszik.
utazz.ujszo.com